2011. július 6., szerda

cali≠gari - Kusatta sakana

Rohadt hal

A reggeli nap sugara az akvárium vizére vetődött
Magam elé meredtem, a fény átjárta tekintetem
A felszínen játszott, csillogó hullámokban tört meg
Rajtad, mozdulatlan nyughelyeden
Lehet, hogy régi önmagam már nincs itt, s így
Nem érzek már kétséget többé, mégis tudom
Jobb szemem még mindig fáj egy kicsit

A néma gyerek, aki nem értette azokat a szavakat
Elszakadt tőlük egyből, ahelyett, hogy megtanulta volna
Az első igazi fájdalom látszólagos őrületében
Megláttam valamit: távoli, homályos füst derengett

Ha emlékezni próbálok, egyre csak ugyanarra jutok
A mozdulatlan vízbe néztem, visszamosolygott saját arcom

A reggeli nap sugara az akvárium vizére vetődött
Magam elé meredtem, a fény átjárta tekintetem
A felszínen játszott, csillogó hullámokban tört meg
És én, halammal, azon a mozdulatlan helyen...

Álmos volt a város a naplementében
Mindenki sürgött-forgott egész nap
Valamiért visszatérnék szülővárosomba
Az ablakon túl valami homályosat kergetek
Erőtlen könnyektől áztatott arccal
Magamat megtalálni
Csak ott tudtam

Azon a hideg reggelen a jeges levegő áthatotta a házat
Felkaptam elrohadt halam, és a folyómederhez vittem
„Sodródj messze, messze innen!”
Mormogtam magamban

Most már régi emlékeim is
Messze sodródhatnak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése