2011. június 18., szombat

Versailles - Masquerade

(Álarcosbál)

Ah, megrepedt igazság
Most megállíthatatlanul zuhanni kezdesz
Ma éjjel minden rejtett igazság kiderül

Mi más egy hazugság?
És mi az, amiben bízhatunk? (Nem tudom)
Mindezt látom benned
Ennek a dísztelen szívnek
Énekeljük el most az egyszerű szavakat

Nem hagylak magadra, mikor lehunyom szemeim
Ha a csillagok és a hold ragyognak
És a tenger kiszárad, még mindig jó
A sötétség örök lesz

A világ olyan, mint egy álarcosbál
Ahol álarcos lelkek
Táncolnak a bálon
És csak a szemek kezdik visszatükrözni ölelésünk igazát
Összeomlok a saját sorsom alatt

Nem hagylak magadra, mikor lehunyom szemeim
A hely, tele csillagokkal
Csak arra születtem, hogy veled találkozzak
Hiszek a sors jelentésében

A világ olyan, mint egy álarcosbál
Ahol álarcos lelkek
Táncolnak a bálon
És csak a szemek kezdik visszatükrözni ölelésünk igazát
Összeomlok a saját sorsom alatt

Mint egy álarcosbál!
Mint egy álarcosbál!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése