2011. június 21., kedd

SID - Uso

Hazugság

Az ég mit aznap láttunk, az a sápadt, vörös ég,
Hé, emlékszel rá?
A kora nyári szellő beteríti kettőnket, összebújunk és ígéretet teszünk.

Kényszeredett mosolyom mögött egy hosszú árnyat rejtegetek,
Úgy teszek, mintha észre se venném, az újrakezdést választom.

Továbblépek, várok egy biztos felismerésre az asztalnál,
Az üres éjszakák és reggelek, melyeknek nem kéne eljönni,
Jól ismerem ezeket.

Az ég mit aznap láttunk, az a sápadt, vörös ég is,
Hé, már elfelejtetted, nem igaz?
Ígéretet tettünk, ami eltűnt a kora nyári széllel,
Többé nem térhetünk vissza.

A hang, a szín, a hőmérséklet e szobában, csak a fele annak mi korábban volt,
Miután ma is mindent elrontok, habozom, elfáradok és álomba zuhanok.

"Verj át jól, rendben? Kedvellek, mert utálod a hazugságokat" a te szavaid voltak,
De most érzéseink fájdalmassá váltak,
Így számunkra eljött a búcsú ideje.

Bár integetve azt mondtuk, "Még látjuk egymást!",
Többé nem találkozunk, igaz?
Az utolsó hazugság kegyes hazugság volt,
Nem feledem.

Az ég mit aznap láttunk, az a sápadt, vörös ég,
Hé, egy nap emlékezni fogsz rá, igaz?
Dédelgetjük az ígéretet, mit nem tarthatunk be,
Mi ketten tovább haladunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése