2011. június 20., hétfő

Merry - Dekiai no suisou

Az őrület víztartálya

A tartály vizében úszó csontjaid mintha átlátszóak lennének
Játékosan változó alakod már-már békésnek tűnik...

Túl csendes az éjszaka ebben az üres szobában, elnémított halacska

A tartály vizében úszva ma is majd’ megfulladtam
Az üvegen át nézlek; megmentettél, mint mindig...

Túl csendes az éjszaka ebben az üres szobában, elnémított halacska

Még most is bennem dobog halott szíved

Ha behunyom szemem, látlak az asztalon
Kimondatlan búcsúm szívembe zárva
Az éj sötét, mint te, halkan úszkál

Ma is túl csendes volt ebben az üres szobában, elnémított halacska

Nézni akarom örökké onnan...
Nézni akarom innen is...
Nézni akarom, míg el nem fáradok...
Nézni akarom ezt a testet előttem, ami az enyém...

[megjegyzés: a cím fordításánál hezitáltam egy kicsit, végül ez lett belőle]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése