2011. június 21., kedd

Malice Mizer - Transylvania

Transzilvánia

Mély magányomból szabadulni vágyva, a halált hívtam
Ám szörnyű hiba volt... pedig csak békét kívántam

Amint szívverésed hallgatom kezemmel
Békére leltem, sóhajod immár néma

Búcsút intettem a napfénynek, s újjászülettem
A szépséges éjt először látva felkiáltottam
Felébredtem mély álmomból, s ott álltál mellettem

Az öröklét csábítása, csupán egyszer éreztem
Még most is álnok... hosszú... végtelen... édes csókot vonz

Ez a dal... ez volt, mit szerelmem kedvelt
Oly rég volt, mikor utoljára hallottam
Itt hagyott engem, magamra maradtam
Még egyszer, hadd halljam szavát... még egyszer

„Igyál belőlem s élj örökkön”

Megragadni egy világot, hol semmi sem ér véget
Mindegy, mit mormolsz, nincs már értelme

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése