2011. június 21., kedd

Guruguru Eigakan - Fuyukare hakusho

Fehér papír a téli romlásban

A város mellett, a város mellett
Hópelyhek hullnak alá az égből
Térdem szorítom, térdem szorítom
Az együtt töltött napokra gondolok
Piciny kék madarak röppennek tova
Nevetnek, ahogy meglátnak
Amint egy Rilke-verset olvasok
A hervadt virágoknak

Meg sem vártad a tavaszt, árnyékod máris eltűnt
Vajon valahol magányosan éppen részegre iszod magad?

Lágyan, mégoly lágyan
A hó, mi egyre csak hullik
Vállaimra, vállaimra
A közelgő telet jósolja
Zsebemben a tőled kapott levél
Már gombóccá gyűrtem
Kedvenc Heine-versed
Öntötte szavakba búcsúnk

Meg sem várta a tavaszt, szívemben a hó máris eltűnt
Vajon valahol magányosan éppen részegre iszod magad?

Milyen különös érzés, mintha
Egy klisés színdarabban lennénk
Mindenre visszaemlékezni
Fárasztó az idő elteltével
„Milyen furcsa egy fickó vagy
Amint azokká a költőkké válsz”
Szólt
A hulló hó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése