2011. június 15., szerda

Gackt - Ever

Örökké

Meddig fogsz aludni
Számolva a könnyeket, amik végigfolynak a felszáradt vidéken?
Még ha sírsz is, tűrve az eltüntethetetlen sebeket,
Senki sem gyógyíthat meg

Ha képes vagy mosolyogni fájdalmadon és talpra állsz,
Még eddig növekvő gyengeséged is eltűnik, oh

Még ha könnyeket is hullatsz, megrémülve a magánytól
Senki sem mentheti meg a hozzád hasonló embereket
Örökké...
Harcolj míg el nem rohadsz
Emeld fel az öklöd...
Bármit is mondjanak, ne térj le utadról

Nyílt sebeid hulló könnyekben fürdeted
Változtasd meg eltörölhetetlen fájdalmad egy mosollyal
Még ha...senki sem menekülhet meg valaki más által
Egy új nap biztosan eljő

Ha elrejted könnyeid a zuhogó esőben
Többé nem lesz szükséged vigasztaló szavakra

Még ha el is veszted mosolyod a magány peremén
Hagyd szíved lángolni, hogy senki se olthassa el
Örökké...
Harcolj míg el nem rohadsz
Emeld fel az öklöd...
Senki sem csillapíthatja fájdalmad

Ha mindenkinek az a végzete, hogy egy nap semmivé váljon
Szállj feljebb és feljebb míg porrá nem égsz
Még ha el is veszítesz mindent mikor eljő a világvége
Senki sem tudhatja a választ
Örökké...
Harcolj, míg el nem rohadsz
Egy nap elérsz ide
Bármit is mondjanak, ne térj le utadról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése