2011. június 14., kedd

Dir en Grey - Ware, yami tote...

Én, sötétség...

Ki vagyok én?
Aki megáll és nem mozdul míg meg nem bízik önmagában
Ki áll meg míg én a szélre bízom magam,
A korlátozott idő alatt?
Hol van ez a hely?
Ez a megszokotti és ismerős szavak közepette omladozó hely?
Szándékaimat bemocskolom sötétséggel
Könnyű abbahagyni a légzést...de csak kicsit jobban akarlak érezni
Életben hagysz?
Egy fényes reggelen kinyitottam szemeim és
Könnyekben törtem ki, azt hiszem akkor értettem meg a jelentést először
Nem tudom miért, de elönt a szomorúság ha a közelemben vagy
Miért nem válhatunk eggyé?
Kiveszem kezeim e szavak közül, melyek túl törékenyek, már csak egy
Kérlek adj szívemnek valamit, akármit, ami
Mint egy éles penge elég, hogy megsebezzelek
Az ellensúlyozás üressége
Csupán sötétségbe...
Az alkony kiáltása
Egy fényes reggelen kinyitottam szemeim és
Könnyekben törtem ki, azt hiszem akkor értettem meg a jelentést először
Nem tudom miért, de elönt a szomorúság ha a közelemben vagy
Miért nem válhatunk eggyé?
Kiveszem kezeim e szavak közül, melyek túl törékenyek, már csak egy
Kérlek adj szívemnek valamit, akármit, ami
Mint egy éles penge elég, hogy megsebezzelek
Ha egyszerűen kitörlöd emlékeid, gondolod, hogy képes vagy megváltozni?
Ha ez elfelejtődik és megváltozik és többé nem vagy önmagad
A dolgok pontos értéke bűnössé válik
Legalább hagyd, hogy hanggá változtassam aki most vagyok
A holnap feltételei és körülményei
A kiáltások túl édesek, a szerelem megváltoztatja formájukat
Elfelejtem a fájdalmat és elfelejtem önmagam
De most, megszerzem nap nap után az áradó bizonyosságot...
A dolgok pontos értéke bűnössé válik
Legalább hagyd, hogy hanggá változtassam aki most vagyok
A holnap feltételei és körülményei
A lét nevében rejlő bizonyossággal...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése