2011. június 27., hétfő

Dir en grey - Vinushka

Vinushka*

Eszmecsere a felhőkkel
Visszatartom lélegzetem
Ah, nem látod, csak kemény héj ez
Vajon ott az aljzat? Az árny megéget
Ah, még mindig csak feledni akarok
Bújtasd vágyaid a hangyabolyba
Gyere, csupán újjá kell születned

Hagyd aludni a holnapot, és megtalál a béke
Szabadítsd fel magad, pengeéles érzelmeiddel
Még az eltorzult áramlat is életed lenyomata
Magamhoz hívom a könnyáztatta holnapot

A belém nevelt Dogra Magra**
A jel és az egyetlen személyiség fájdalma
És színpompás, díszes szemek; már nem kellenek
Talán a képmutatás eltűnteti őket?
Magányos vöröslő színpad az éjszakában
A következőt a feltörekvő főszereplőnek ajánlom
Ott van az igazság

Csalhatatlan szívem piciny sarka még itt akar maradni
Kinek nem tudunk megbocsátani?
Hagyom, hallják rideg hangom
És esküt teszek

Munkámmal élek; üvölt ez a mennyet és poklot elválasztó hústömeg
Vésem a bűnöket; ha eltűnök a széllel, életem bizonyítéka mi lesz?

„Túl sokáig néztem a fényesen izzó holdat, eluntam magam
Farkasemberré ugyan nem tudok válni
De pont elég volt, hogy a sötétség megőrjítsen
Ki akarom szívni a nyakat
A maradványok üressége
Nem hagylak aludni
Most, hogy figyelemre vágysz... lehet, ma este elveszítem a fejem”

Mindenki kezét nyújtja, hogy elérje a boldogságot
De csak mélysötétben gubbasztó szörnyeteggé válik
A vég már életre kelt
A kezdetben ölt testet, visszamászik a méhbe, és elrohad
Ahányszor ez történik, arcotok szétporlad

Senki se akar beszélni a fülsértő igazságról
Az elnyomott elmék

Tegyétek jóvá bűneiteket, és hagyjátok veszni az életet

Az antitézis üressége
Fuldokló, síró tájjá változik
Ássátok el csontjaitok a tézis közönséges földjébe
Gyűrjön maga alá a lehangoltság
A horzsoló szökőár elsodor, és keserű könnyekkel vigyorgok
Nem fogtuk fel a dolgok értékét
Akasztások a tizenhárom lépcsőnél
Látom, az emberek tapsolnak, és egymással barátkoznak
Puhány gondolatok és bántalom keveredik bennük
Szomorú titeket így látni

Vérfolt
Szétzúzott ösztönök
Beszéd a halálról

Munkámmal élek; üvölt ez a mennyet és poklot elválasztó hústömeg
Vésem a bűnöket; ha eltűnök a széllel, életem bizonyítéka mi lesz?

Senki se akar beszélni a fülsértő igazságról
Az elnyomott elmék

Tegyétek jóvá bűneiteket, és hagyjátok veszni az életet

Csak azért, mert gonosz vagyok, bűn élnem?

* Orosz eredetű szó, jelentése itt: bűntudat.
** Yumeno Kyuusaku (1889-1936) leghíresebb regényének címe, egyben a modern japán tudományos-fantasztikus irodalom előfutára. A történet főszereplője (akiről nem lehet tudni, hogy gyilkos vagy áldozat) emlékezetkiesésben szenved, és az orvosok vissza akarják hozni emlékeit. A freudi pszichoanalízis nagy hatással volt a műre. Gondolom Kyo erre a könyvre céloz a dalszövegben, legalábbis más hasonló fogalmat nem találtam. A mű címének elterjedt fordítása nincs, de valami olyasmit jelent, hogy abrakadabra/hókuszpókusz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése