2011. május 28., szombat

Versailles - Ai to Kanashimi no Nocturne

Ah… ujjhegyek, amik érinteni kívánnak
Még egyszer az ég másik oldalát, mit nem érhetnek el
Ma éjjel neked ajánlom, ami lebeg az éjszakai égen
Egy verset
Benedvesedik a szerelmem bánatával
Megtörik az acélos szív
Ah… még ha ez egy álom is
Tovább szeretem a holdat

Amikor nem tudtunk találkozni, szétszakadtak a felhők
A fehér éjjel megint sötétségbe fordul
Az éjszakai égben várok rád a kastélyban
Így… talán jön egy kis fény

Benedvesedik a szerelmem bánatával
A bevezetés a széllel jön
Ah… senki sincs ott, aki égig emelné szemeim
Üvöltöm a szerenádot

Még egyszer megtöröm a csendet, amíg a holdnak kiáltok
A karmazsin-szín virág nyílik és elragadja a szeretetet
Ragyogással átölelve alszik el, és beöltözteti az éjjelt
A szerenádon utazik a holdfénnyel kísérve

Benedvesedik a szerelmem bánatával
Visszhangzik az illúziók kastélyában
Senki sincs ott, aki égig emelné szemeim
Kiáltom a szerenádot

Még egyszer megtöröm a csendet, amíg a holdnak kiáltok
A karmazsin-szín virág nyílik és elragadja a szeretetet
Ragyogással átölelve alszik el, és beöltözteti az éjjelt
A szerenádon utazik a holdfénnyel kísérve

Ah… a kiáltó hang a teliholdnak
Most a te gondolatod
Elsírta a holdnak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése