2011. április 3., vasárnap

Versailles - After Cloudia

A felhők alatti árnyék és a szél, ugyanazzal a sebességgel
Bár mi akartunk sétálni alatta
Az idő múlik minden lépésünknél
És az árnyékom lebeg

Elfordítom szemeim, lélegzetem megáll

Az árnyék betakar, a seb egyre régibb
Ezen az úton apránként növekszik
Itt a nap alatt úgy teszek, mintha nem látnám
Ha elindulok, mindent el tudok rejteni

Hiszek a találkozásban
Egész idő alatt ezért sóvárogtam de

Felébredek ebből az álomból, és nem vagy itt
A visszatérő bánatom egyre erősebb
Ha elrejtem a sebet, te is eltűnsz vele együtt
A fény alatt

Amikor csak az átlátszó kívánságot öleltem át
Az ég könnyei nem tudtak elérni engem
Legalább megérinthettem volna őket

Felébredek ebből az álomból, és nem vagy itt
A visszatérő bánatom egyre erősebb
Ha elrejtem a sebet, te is eltűnsz vele együtt
A fényben

Aznap láttam egy álmot, amiben integettél
Még most sem tudom megragadni azokat a karokat
Eltűnsz a végtelen égben, messzire
Elhagyva a szivárványt

Oly fájdalmas arra a napra gondolnom, mikor itt voltál velem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése