2011. február 8., kedd

Phantasmagoria - Eternal Silence

Örök csend

Azon a dombon túl egy kövekkel kirakott utca jelenik meg
ahogy a nap és a kedvenc zongorjátékod
Az egyszerű véletlen örökre egy porszembe zárul
Egy esernyő kinyílik, a napot eltakarja a hold
az a nap, amikor véletlen találkoztunk

Élsz.
Hagy halljam a pulzusodat, és véred áramlását

A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Örökké ezeken az unalmas napokon sodródok keresztül
A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Hagy lépjek arra az útra, ahol az idő megáll

Magányosan sétálok a holdvilágos úton
ahol téged hívlak, és a zongorajátékot, amit hallottam
Nincs szükségem senki más hangjára.
Azon töprengek, hallhatom-e majd újra azt a játékot.

A múlt emlékeibe költözve, úgy látlak téged,
mint azon a napon, mikor először találkoztunk.

Élsz.
Hagy halljam a pulzusodat, és véred áramlását

A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Túl hideg van, túl csöndes minden.
A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Az idő ajtaja nem fog kinyílni, és a szemeid sem.

Ott örök csend lesz majd? A kívánságom teljesülhet?
Nem tudok búcsút inteni, még ha nem is találkozhatok most veled
A Mennyországot kívánom.
Rendben van, ha még mindig nem érted meg ezt a világot
Rendben van, ha még csak most lépsz ebbe a világba
A Mennyországot kívánom. Mert az idő eljön.
Bármikor láthatlak
A Mennyországot kívánom, találkozhatok veled
A Mennyországot kívánom
A Mennyországot kívánom

Egy "virágot" fogok nézni
"Virág"
"Virág"
addig a napig...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése