2011. február 26., szombat

Lareine - Suna no Shiro de Nemuru Koibito

(A kedves alszik a homokvárban)


Jel

Az egész élet véget ért a földön
Az ég vörösre színeződött
Egy káprázattá változott, a levegő kiszáradt
Engem hív

A célom nem tűnt el nyomtalanul az időben
Követte az emléket
Újabb sebhely jelenik meg
Sírok

A kedves, aki nem ébred fel az öröklétből a homokvárban
Milyen csók fogja felébreszteni őt?
A káprázat nem ér el engem
A kedves alszik a homokvárban

Mennyire lettem volna boldog, ha mindez valóság?
De az előérzeted eltűnik a messzeségben
Azt kívánom, hogy szorosan foghassam
Ezt a kezet örökké…

A homokvár és a gyermekkor gondolata omladozik
Hogyan tudnálak elérni?
A vég rajzolja a választ
Ez a lány… a valóságban él

A kedves, aki nem ébred fel az öröklétből a homokvárban
Milyen csók fogja felébreszteni őt?
A káprázat nem ér el engem
A kedves alszik a homokvárban

Jel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése