2011. február 3., csütörtök

Kiyoharu - Slow

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át rajtam

Hallottam, amikor ott voltál
Nevetés, ami egy dallá változott
Nem voltak bonyolult szavak
Az idő megáll, és lassan folyik

Most, hogy szembenéztem, majd elfordultam
a szabadságnak nevezett magánytól

Azt tudom csak, hogy milyen fájdalmas ez
Ha egy beszélgetést félbeszakítanak, az szomorú

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
A nyomaid az időből, amit megérintettünk, ments meg
Ah, ha énekelsz, eljut hozzám, betakar a távoli szél
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át rajtam

Amikor elváltunk, az úgy jó volt, ugye?
Az érzéseink nem fognak elhalványulni

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
Nincs ott egy eltűnő gondolat sem,
a te nyomaid mentenek meg engem
Ah, ha holnap magamhoz térek,
a szavak elvesztik jelentésüket?
Ha az összeadott hibák beszéltek hozzám
Ah, a közös álmaink azokból a napokból
most a távoli szélben vannak
De a jövőd és boldogságod örökké folytatódni fog
Ah, ha énekelni tudnál nekem, az alakod felé fogok sétálni
ami ha egy kicsit is, de közelebb kerül hozzám
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át a szívemen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése