2011. február 13., vasárnap

Kagrra, - Kikan

Az ördög visszatérése

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban
Ha rábíztad tested a mulandóságra, fehér krizantémok nyílnak
Ha el tudtál volna szállni

Emlékeztél az útjelző táblákra a pokolba vezető úton
Még a folyópart köveinek hangját is képes voltál hallani

Napjaink sajnálata és könnyei melyek szétáradtak és elmosódtak akár egy patak
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen

A hatalmas és zülött vidék, a sötét, iszapos, posványos ég
Ha kinyújtod kezeid a ragyogó sábítással teli por felé
Ha kilapátolod

Vezess fel a mennybe vezető lépcsőn
A kapu elhagyja a felhőket, különösen kopár

Megsérülni és sebzetté válni, az az érzés és siránkozás elbűvölőnek tűnik
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le

Hogy lehet szívem ily nyugodt ebben az örörkös ürességben?
Nem vésem gondolataim és sütöm le szemem kedvesen

Ah, hangok suttognak egy messzi helyen
Ah, az emberek képtelenek megszökni primitív bűneiktől
Az olyan dolgok, mint a megbánás semmit sem jelentenek, így ez egy haszontalan dolog

Feladni a vidámságot és boldogságot, körülölelni a végtelenül túlcsorduló bánatot
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen
Istenek, könyörületes korbácsütéseitekkel, könyörgök szabadítsatok fel minket
Szédítő körülményeinkből, melyek sosem változnak

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése