2011. február 13., vasárnap

Kagrra, - Kihou

Ördögi üvöltés

Ah, most úgy tűnik eltűnt a Hold
Most az árnyak felemelkedtek, anélkül, hogy valamilyen jelentést hátrahagynának

Bolond szerelem, bolond kívánságok, gúnyosak és eltaposnak
Harc és még a lázadás is elmosódnak a sötétségen túl

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Miért törik össze szívem? Miért tudom értékelni az életet mikor hasztalan vagyok?
Mulandó álmok, mulandó gondolatok, leszidottak és kiselejtezettek
Támogatni valakit, megvédeni valamit
Csak mikor egyedül vagy, akkor érzed a különbséget eközött és a magány között

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Egy út ami véget ért, a szavak melyek véget értek, szétmállottak és porrá lettek
A múlt mi megszületett és a jövő mi meghalt természetesen feledésbe merülnek

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése