2011. február 17., csütörtök

HYDE - Seasons Call

(Évszakok hívása)


Dacolva az örvénylő széllel
Keresem az elveszett évszakot
Még ha csak egy kicsit is, de abba az irányba tartok
Ahol az élénk emlékek bosszantanak engem
Hány vágást kellene még ejtenem?
Hány sorsot kellene elfogadnom?
Vége lesz ennek valaha?

Mindig keresztül a testemen
Átfutsz, és úgy érzem, elárasztasz
Ezért nem félek még mindig, és holnap sem
Mert örökké itt érezlek magamban

Lemossa száraz torkomat
A neved megnedvesíti majd szívemet
Hány vágást kellene még ejtenem?
Hány sorsot kellene elfogadnom?
Vége lesz ennek valaha?

Ahogyan a távoli madár
Ha szárnyalni tudnék át az égen
Szeretném mindig elmondani neked, hogy szeretlek
Mert örökké itt érezlek magamban

Megtanítottad nekem, hogy kell szeretni
Úgy érzem, bármire képes vagyok

Az álomban rajzolt világot
Szemeid előtt szeretném kinyitni
Ezért nem félek még mindig, és holnap sem
A szeretett évszakom hív engem
Mert örökké itt érezlek magamban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése