2011. február 27., vasárnap

D - Day Dream

Fúj a szél, csukd be a szemeid
Senki sem ismeri az én legrejtettebb részemet
a legrejtettebb részemet

Ha áthaladsz rajta, nincs többé vége
Ha eltűnik a köd, talán a csillogás következik
Kitárom szárnyaim és úszok a felhőkben
Mivel te még nem tudsz repülni, a fél szárnyam neked adom
Születésem óta hordom hátamon a szenvedést
A fémszárny tollai leesnek

Ha kinyitod a szemed, minden eltűnik, de emlékezz
Alak nélküli illúziók, de neked biztosan megmarad a szárnyad
biztosan

Amikor fényt iszol, eltűnik a szomjúságod
A vízben úszó felhőt megelőzöd
Kinyitod a szárnyaid és a víz felett repülsz
Nézd, a láthatatlan évszakok kiszínesednek
Mivel nem szoktad meg, szárnyaid kifáradnak
A víz felett alszol

Ha kinyitod a szemed, minden eltűnik, de emlékezz
Alak nélküli illúziók, de neked megmarad a szárnyad
Álmodozz még egy kicsit, a holnap még nem jön
Ha az általad festett kép egyszer kinő a végtelenségbe, szeretném, ha megmutatnád

A szárnyad látszódik...


(A fordításért köszönet angeni-nek ^^)

2011. február 26., szombat

Versailles - Sforzando

Kopár fák könnyezik az eget
A hulló hó a repedésben táncol
Ahogy a bizonytalanság folytatódik
Kinyújtott kezekkel várok rád

Csak egy fehér lélegzet...
Ami nem válik hanggá
Látványom feloldódik a hóban
Ami szüntelenül hullik

A fehér virágok, mik vadul táncolnak arcodon
Élénken ragyognak
Engedd, hogy ezekben a karokban tartsalak
Oly szorosan, amit eddig nem tudtam

A szélben, ami valahol messze süvít
Nem hallom az igazi érzéseidet
Mindig, amikor ráébredek, hogy ez mit jelent
A fájdalom a mellkasomba markol

Az aggodalom pillanataiban
Ajkaid remegnek
Ebben a könyörtelen hóesésben
Átöleltelek téged

"Ha valaha tudtunk találkozni... ha valaha találkozunk...
nem leszel itt?"
Szeretnélek szorosabban és gyengédebben átölelni
Ezekkel a karokkal

Ilyen felelősségben
Mindig elrejtem könnyeimet
Ez jó így... ez jó így...
Látványom most... elhalványul

Ragyog jobban kedvesem
Át akarlak ölelni
"Egy nap majd újra sírni fogok"
Ezt mondtam, miközben megérintettem arcod

A fehér virágok, mik vadul táncolnak arcodon
Élénken ragyognak
Engedd, hogy ezekben a karokban tartsalak

Versailles - Glowing Butterfly

(Izzó pillangó)

Egy árny vörösen ég
Folyékony... élénken, az érzékek
A rítus bizonyítéka a lüktető szív, amíg a seb fáj
Ah... az akasztott személy a tükörben ragyog
A bárányok az utcán nevetnek

"Felébredtem?" Az ősi istenek nevetnek
Jobb lenne pillangóvá válni, ami eldobja húsát, míg jóslatban reszket

Pillangó... ha imádkozok, addig az a személy reszket
Lelke hintázik
Káprázatos istennő
Ma éjjel megváltoztatja a világot

Ah... az álom töredékei, szárnycsapással lezárja ezt a korszakot
Most, még ha egy csodával tudtam veled találkozni
Újra visszatérek, és körbefutom a világot s az eget
Mint egy ősi tanítás, az istennő mosolygott

Ah… a hajnali ég, ez az álom, ami meglendíti szárnyait
Még nem tűntek el a fájdalmas érzések, de
A szivárványnál állok, egy árnyékot hagyva, ami eltakarja a napot
El tudtam vinni a jövő felé, ami visszahozza a szél egy töredékét

Egyetlen utat érzek, bizalommal és igazsággal
Izzó hit, az álom feléd tart
Ah… amíg ilyen káprázatos
A világ végéig, ahol a nap ragyog

Versailles - Gekkakou

A hold fénye átitat és édesen illatozik, akár a zuhogó eső
Megkísért a gyönyörrel, hogy kielégítse a szenvedélyeket

Végzetet oszt rám, de becsapom egy démon suttogásával

Imperio Crucio Nox
Morsmordre Mortis
Drensoripeo Descendo
Enervate Altus Erecto
Lumos Solarum Accio
Liberacorpus Leviosa
Aparecium Ascendio
Renervate Legilimens

Amíg eljön a világvége, zeng a vészharang
Átlép az idő tudatán
A megbocsátásra váró szavak vigaszra lelnek
Szorosan ölelik és gyógyítják a szívet

Egy páratlan lélek együtt létezik a mindenséggel
Kísérője a pillanatban, mikor az istenek teremtenek

A szerződés pecsétje esküvel irányít egy angyalt

Imperio Crucio Nox
Morsmordre Mortis
Drensoripeo Descendo
Enervate Altus Erecto
Lumos Solarum Accio
Liberacorpus Leviosa
Aparecium Ascendio
Renervate Legilimens

Egy idő, mi sosem ér véget...
Öröklétre vágyó emberek, az egész élettel együtt
A végzet markában óvatossá válnak
Az igazság fényében túlcsordul az elfedő szerelem
Ezt a felkészülést egy legenda felé vezeti

Versailles - Beast Of Desire

(A Vágy Vadállata)

Egy ponton, ahol elérek egy virágot
Feltámadok és elengedem a mocskos hangot
Ezek a támadók távoznak a tenger sötétjébe

Amíg azok a sápadt, vékony karok harcolnak
a megnedvesített szenvedés fölött
Elveszítik majd a józan gondolkodást

Eltörsz itt a színem előtt
Még ha el is fojtom, a vadállat önkívületbe hajszol
Csak a gyengédség és felszáradt könnyeim az áldozatai

Egy ponton, ahol a lefagyott múlt csikorog
Nem áll meg a kívánságok örvénye
Ezek a támadók távoznak a tenger sötétjébe

Amíg azok a sápadt, vékony karok harcolnak
a megnedvesített szenvedés fölött
Elveszítik majd a józan gondolkodást

Eltörsz itt a színem előtt
Még ha el is fojtom, a vadállat önkívületbe hajszol
Csak a gyengédség és felszáradt könnyeim az áldozatai

Olyan szép, ahogy bemocskolódik, de ha meg is ölöm
A vadállat felemészti szomorúságom
Csak a gyengédség és felszáradt könnyeim az áldozatai

A kielégülés végén ez a megcsonkítottság átlép az öröklétbe


(Megjegyzés: Imádom a perverz vámpírokat *q*)

Lareine - Tsuki no Karyuto

(A Hold Vadásza)


A felhős ég olyan, akár egy festett kép
Elhalványul, ahogy kicsit elmosódik
Félbeszakítja a gondolataidat
A kéken izzó köd ragyog, meg tudom ragadni

Még ha nem is egy ölelés volt
Vágyódtam karcsú vállaid után
A valóság nem adott igaz meggyőződést
Csak néztelek, ahogy reszkettél

Azt mondtad, nem szakíthatunk újra
Lehunytam szemeim, engedve a csábításnak
Nem tudtam elkapni a remegő szívet

Ma éjjel a szerelem virága énekel
Fehér selymet visel
Egy elbűvölő pillangó táncol az égen
Reszket, reszket, reszket

Azt mondtad, nem szakíthatunk újra
Lehunytam szemeim, engedve a csábításnak
Nem tudtam elkapni a remegő szívet

A hervadó virágot megvilágítja a hold
Ahogy az arcokon nyugalom tükröződik
Egy nap, amíg újra mosolyogni fogsz majd
Örökké, örökké, örökké

Ma éjjel a szerelem virága énekel
Fehér selymet visel
Egy elbűvölő pillangó táncol az égen
Reszket, reszket, reszket

Lareine - Suna no Shiro de Nemuru Koibito

(A kedves alszik a homokvárban)


Jel

Az egész élet véget ért a földön
Az ég vörösre színeződött
Egy káprázattá változott, a levegő kiszáradt
Engem hív

A célom nem tűnt el nyomtalanul az időben
Követte az emléket
Újabb sebhely jelenik meg
Sírok

A kedves, aki nem ébred fel az öröklétből a homokvárban
Milyen csók fogja felébreszteni őt?
A káprázat nem ér el engem
A kedves alszik a homokvárban

Mennyire lettem volna boldog, ha mindez valóság?
De az előérzeted eltűnik a messzeségben
Azt kívánom, hogy szorosan foghassam
Ezt a kezet örökké…

A homokvár és a gyermekkor gondolata omladozik
Hogyan tudnálak elérni?
A vég rajzolja a választ
Ez a lány… a valóságban él

A kedves, aki nem ébred fel az öröklétből a homokvárban
Milyen csók fogja felébreszteni őt?
A káprázat nem ér el engem
A kedves alszik a homokvárban

Jel

Lareine - Drama

Itt van az első havazás korszaka
Ah... ebben a nosztalgikus jelenetben
Az ok, amiért egyedül megérkeztem ide
Csak mert látni szeretném őt…
Az egyetlent, akit rég el kellett volna felejtenem

Színes napjaink szomorú emlékei
Mindig ugyanabban a jelenetben porladnak el

Halott fák és egy hideg szél
Ah… ebben a nosztalgikus jelenetben
Hazudik annak a személynek
Elhomályosult és eltűnt
De csak egy látomásom volt

A szomorúság fájdalmassá és nyomasztóvá válik
Ebben a lángoló gondolatban nem enged el engem
Színes napjaink szomorú emlékei
Mindig ugyanabban a jelenetben porladnak el

Ah… ha újra találkozhatok majd veled
Nem engedem el újra a kezedet

A szomorúság fájdalmassá és nyomasztóvá válik
Ebben a lángoló gondolatban nem enged el engem
Színes napjaink szomorú emlékei
Mindig ugyanabban a jelenetben porladnak el

2011. február 24., csütörtök

-OZ- - Rotate

(Körforgás)

Ha abbahagyod a gondolkodást, a világ nem mozog tovább?
Talán a világ változás nélkül tovább táncol
Ha meghalsz, a világot elázik majd az esőben?
Talán, de majd minden felszárad, közömbös…

Ha elcsüggedek, a világ nem mozog tovább?
Talán a világ szórakozva tovább táncol
Ha meghalok, a világ éjszakává változik egyszer?
Talán örökre így fog maradni…

A világ különbözik bennünk, bennünk, bennünk!
A föld szokás szerint körbeforog

Táncoljunk, amíg le nem zuhansz velem
Akkor is jó, ha gyakorlatlan a lépés
Táncoljunk, amíg még többet zuhansz velem
Amíg nem lesz rám szükséged már

A világ különbözik bennünk, bennünk, bennünk!
A föld szokás szerint körbeforog

Táncoljunk, amíg le nem zuhansz velem
Akkor is jó, ha gyakorlatlan a lépés
Táncoljunk, amíg még többet zuhansz velem
Amíg nem lesz rám szükséged már

Táncoljunk, amíg le nem zuhansz velem
Akkor is jó, ha gyakorlatlan a lépés
Táncoljunk, amíg még többet zuhansz velem
Amíg nem lesz rám szükséged már
Amíg nekem nem lesz már szükségem rád

Táncolj velem többet
Táncolj velem többet

Lépéseink visszhangzanak

2011. február 17., csütörtök

HYDE - The Cape of Storms

(A viharok köpenye)


Tehát merre sodródok? Egy hajó elveszti az irányítást
Kiáltásaim felemésztődnek, és elvesznek a tomboló tengerben

Tehát hová tűnt a szerelem, elérem valaha?
A viharok köpenyében visszhangzik a fájdalom, mit legbelül érzek

Soha nem fogod észrevenni a bűn színét
ahogy a viharfelhők összezáródnak
Ez sötét

Itt az árnyékokban üldözött vagyok
Amíg a Világvége átölel

A szellemhajó messzire vándorol
mert nincs már csillag, mi vezesse
és ennek a kincsnek sincs jelentése többé

Tehát merre sodródok? Egy hajó elveszti az irányítást
Kiáltásaim felemésztődnek, és elvesznek a tomboló tengerben

Tehát hová tűnt a szerelem, elérem valaha?
A viharok köpenyében visszhangzik a fájdalom, mit legbelül érzek

Tökéletesen ismered a bűn ízét
olvadó édesség a szádban
mint a csokoládé

Az öröm egy pillanata valóra válik neked
de minden álom egyszer meghal majd

A szellemhajó messzire vándorol
mert nincs már csillag, mi vezesse
és ennek a kincsnek sincs jelentése többé

Ez lesz az én sorsom?

Tehát merre sodródok? Egy hajó elveszti az irányítást
Kiáltásaim felemésztődnek, és elvesznek a tomboló tengerben

Tehát hová tűnt a szerelem, elérem valaha?
A viharok köpenyében visszhangzik a fájdalom, mit legbelül érzek

HYDE - Seasons Call

(Évszakok hívása)


Dacolva az örvénylő széllel
Keresem az elveszett évszakot
Még ha csak egy kicsit is, de abba az irányba tartok
Ahol az élénk emlékek bosszantanak engem
Hány vágást kellene még ejtenem?
Hány sorsot kellene elfogadnom?
Vége lesz ennek valaha?

Mindig keresztül a testemen
Átfutsz, és úgy érzem, elárasztasz
Ezért nem félek még mindig, és holnap sem
Mert örökké itt érezlek magamban

Lemossa száraz torkomat
A neved megnedvesíti majd szívemet
Hány vágást kellene még ejtenem?
Hány sorsot kellene elfogadnom?
Vége lesz ennek valaha?

Ahogyan a távoli madár
Ha szárnyalni tudnék át az égen
Szeretném mindig elmondani neked, hogy szeretlek
Mert örökké itt érezlek magamban

Megtanítottad nekem, hogy kell szeretni
Úgy érzem, bármire képes vagyok

Az álomban rajzolt világot
Szemeid előtt szeretném kinyitni
Ezért nem félek még mindig, és holnap sem
A szeretett évszakom hív engem
Mert örökké itt érezlek magamban

HYDE - Horizon

A vágyam egy távoli délibáb, odaát
Sóvárgom utána megtört szívemből, és ez fáj

Ha át tudnál ölelni engem, mint egy bölcső
Nem lenne szükségem semmi másra

Amikor észrevettem a végtelen pusztaság fölött
Felszakadt emlékeim kiáltottak
Ragyogó szemek célozták meg az eget
Elégetem a vakító nyilakat, mindet az utolsóig

Ha nyugodt napok alatt találkozunk
Fel akarok ébredni és azt mondani, "Minden egy álom volt"

Azon töprengek, meddig vártam már rád?
Semmi sincs itt, csak a fájdalom

Szemeim szikráznak, és a nap ragyog
Olyan, mintha fagyott szívem égne
Ragyogó szemek célozták meg az eget
Elégetem a vakító nyilakat, mindet az utolsóig

Ez átszúrt engem…
Olyan türelmetlen, a szögesdrótot körbetekerem magam körül
Megragadom a holnapot, ami elcsábít engem

A látóhatárok megjelennek itt a szemeim előtt
A csönd hangja hív
De a szívem mélyén, egy távoli remény
Örökkön is túl az enyém

Ragyogó szemek célozták meg az eget
Elégetem a vakító nyilakat, egészen a legutolsóig!

HYDE - Countdown

(Visszaszámlálás)


Minden vágyban ölelkezve
Amíg a test, mit kívántál, felemésztődik
Gyorsan el kell szöknünk, vagy elvesztem a pillanatot
Hogy megmentselek téged a sötétségtől

Magasabbra akarok… belépni a fényébe
Maradj mellettem
Egy káprázatos világot mutatok
Lépjük túl
Nincs rá elég idő, amiben élsz?
13,12,11,10,9,8,7,6,5,4,3,2

Félünk minden tudástól
De még akarjuk folytatni
A csönd leszáll, és senki se veszi észre a visszaszámlálást
Ez az utolsó hívás!

Magasabbra akarok… belépni a fényébe
Maradj mellettem
Tépd le a páncélt, változtasd meg sorsunkat
Lépjük túl
Amíg végére nem ér a világ, amiben élsz?

Ott akarok lenni
Közelebb kerülni
Magasabbra akarok… belépni a fényébe

Maradj mellettem
Egy káprázatos világot mutatok
Lépjük túl
Túllépjük az időt, itt jön!

Maradj mellettem
Most áttörjük a határokat
A világ törékeny
Ez nem egy álom, amiben most élsz?
13,12,11,10,9,8,7,6,5,4,3,2,1

Sadie - Toge

A bilincsek körbevesznek a sötétségben
és a hold véres, rosszalló pillantásokat vet rám
Szomorú világ vár

A meghasadt, elhagyatott pusztaság
összekapcsolódik az árnyéknéppel
Ébredj és rejtsd el a múltat
Nyald meg hideg bőröd

Emberi bűnök, hallucinációk,
a csodálkozás történelme
A felerősödött dobbanások
Vörös szemek virágzanak teljes dicsfényben

A hold sötétségben araszol, és egy
véres, mocskos, szomorú világba invitál

A rothadás bizsergő vérré válik
Bűn és bűnhődés tiltott
Az eltépett virág teteme
Örökké gyönyörű

A kétségbeesés órája,
titokzatos rejtvény
Eltemetett múltat fed fel
Sötét tükörmosoly rejtőzik
egy tragikus gondolkodásban

Felnézek a mennyek mosolyára
Több ezer megtévedt szó kívánsága
talál majd apró szilánkokat

Átölelve az egész sötétséget
megjátszottan élni
Elmében eltorzulva
belépnek a lázadás könnyei

Ha az utolsó csavar gyűlölt hazugságokká válik
Elfogadott, hogy holnaptól megsebezzük egymást

A hold sötétségben araszol, és egy
véres, mocskos, szomorú világba invitál

Az ígéret közelebb hozza a könnyeket
és visszahívja a szelet
Rózsák a szerelem csapdái
Megjelent a kifakult tétovázás

2011. február 15., kedd

Alice Nine - Shunkashuuto

A tavasz gyengéden simogatja a fület, a nyár suhogtatja a hajat,
az ősz festett színeiben, még mindig a télben állok.
Gyámoltalanok voltunk, utunkat kerestük,
a szárnyak, amikkel csak mi tudunk repülni a holnaphoz

Reszketés, reszketni kezdek, amíg ki nem tárom szárnyaimat

Váratlanul belép a látókörömbe
ha elsétálok valamerre, milyen messze...?

Mert a holnapi találkozás még az éjjeli bársonyba záródik,
Káprázatos, nem lehet lélegezni, ezek a napok ragyognak

Az álom, ami tavasszal virágzott, nyáron látható,
ősszel rá gondolok, és körbejárom, télen a választ keresem rá
Elképzelem, hogy makacsul átrepülök a jövő képén, amit rajzoltam

Reszketés, reszketni kezdek, amíg ki nem tárom szárnyaimat

Egy nap, valameddig tudok majd mosolyogni?
Ha elszaladok, milyen messze...

Amikor eljön a tavasz, búcsúzunk,
és az út a délutánba, amikor szóltál
Nem akarom, hogy vége legyen ennek az álomnak,
amíg a harangok hangját hallom

Reszketés, reszketni kezdek, amíg ki nem tárom szárnyaimat

Ez a hang elér hozzád?
Ez az ének visszhangzik az égben

Reszketek, mert ez a kicsi gondolat felrajzolódott az égre
Nem akarom, hogy vége legyen ennek az álomnak,
nincs szükségem szavakra többé

Talán nem lesz holnap,
Most szívből tudok beszélni,
Biztosan megérkezek egy helyre,
ahol olyan lesz, mintha velem lennél

2011. február 13., vasárnap

Kagrra, - Manatsu no Yo no Yume

Nyárközépi éji álom

Elkapva álom és valóság között egy nyári éjen
Forogj! Fororgj, forogj, hagyd éneklő hangod ordítani
Rararura rurara, táncolni fogunk a hajnalhasadás előtt

Lámpásainkat megvilágítja a telihold
Ha vége lesz, ha eltűnik, nevess és verdess szárnyaiddal

Pillangóvá változva büszkén repül át a sötét éjen, fehérré, fehérré válik
Csillogó porral, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

Magányos virággá változva, kékké válik, kékké válik
Foszforeszkáljon tested, fekete, fekete, akár a gyémánt

Egy fantom kolostorban
Őrülj meg! Őrülj meg, őrülj meg, csikorgó fogak és koponyák
Rarara urarara

Így, ez a világ egy civilizálatlan táj
Ha elrohad, ha vége lesz, romba dönti a világot

Tigrissé változva rohan át a fehér éjen, fehérré, fehérré válik
Halhatatlan, lángoló madárrá változva, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

A folyó sárkányává változva, kékké, kékké válik
Teknőssé változva megrengeti a Fujit, fekete, fekete, akár a gyémánt

Ha ég, ha szétreped, még egy atomot sem hagy maga után

Pillangóvá változva büszkén repül át a sötét éjen, fehérré, fehérré válik
Csillogó porral, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

Magányos virággá változva, kékké válik, kékké válik
Foszforeszkáljon tested, fekete, fekete, akár a gyémánt

Túl a Shijin-en*, vadul ordít, vadul ordít
bársonyruhát viselve, táncolva fehérben, vörösben, kékben, feketében, ezüstben és aranyban


A címről: Imádom ám Isshi "szójátékait", mondtam már? -.-" Szóval a 'Manatsu no Yo no Yume' azt jelenti nyár középi éji álom. De Isshi az első kanjit kicserélte az ördög kanjijára, szóval valami ördögi nyár az eredmény. Az este, azaz 'yo' kanjiját pedig a világéra cserélte ki. Nagyon jó kis játék a szavakkal, csak nem lehet lefordítani. XD
* A Shujin a négy kínai mitológiából származó istenséget jelenti. Erről szól tulajdonképpen a dal. Bővebben itt:

Kagrra, - Kihou

Ördögi üvöltés

Ah, most úgy tűnik eltűnt a Hold
Most az árnyak felemelkedtek, anélkül, hogy valamilyen jelentést hátrahagynának

Bolond szerelem, bolond kívánságok, gúnyosak és eltaposnak
Harc és még a lázadás is elmosódnak a sötétségen túl

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Miért törik össze szívem? Miért tudom értékelni az életet mikor hasztalan vagyok?
Mulandó álmok, mulandó gondolatok, leszidottak és kiselejtezettek
Támogatni valakit, megvédeni valamit
Csak mikor egyedül vagy, akkor érzed a különbséget eközött és a magány között

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Egy út ami véget ért, a szavak melyek véget értek, szétmállottak és porrá lettek
A múlt mi megszületett és a jövő mi meghalt természetesen feledésbe merülnek

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Kagrra, - Kikan

Az ördög visszatérése

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban
Ha rábíztad tested a mulandóságra, fehér krizantémok nyílnak
Ha el tudtál volna szállni

Emlékeztél az útjelző táblákra a pokolba vezető úton
Még a folyópart köveinek hangját is képes voltál hallani

Napjaink sajnálata és könnyei melyek szétáradtak és elmosódtak akár egy patak
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen

A hatalmas és zülött vidék, a sötét, iszapos, posványos ég
Ha kinyújtod kezeid a ragyogó sábítással teli por felé
Ha kilapátolod

Vezess fel a mennybe vezető lépcsőn
A kapu elhagyja a felhőket, különösen kopár

Megsérülni és sebzetté válni, az az érzés és siránkozás elbűvölőnek tűnik
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le

Hogy lehet szívem ily nyugodt ebben az örörkös ürességben?
Nem vésem gondolataim és sütöm le szemem kedvesen

Ah, hangok suttognak egy messzi helyen
Ah, az emberek képtelenek megszökni primitív bűneiktől
Az olyan dolgok, mint a megbánás semmit sem jelentenek, így ez egy haszontalan dolog

Feladni a vidámságot és boldogságot, körülölelni a végtelenül túlcsorduló bánatot
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen
Istenek, könyörületes korbácsütéseitekkel, könyörgök szabadítsatok fel minket
Szédítő körülményeinkből, melyek sosem változnak

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban

Kagrra, - Kakurenbo

Bújócska

Szerelmem, elvrázsolt és elbájolt, végtelen bújócska
Hol vagy? Nem elég ez...? Rendben van...

Öldöztelek, és lezuhantam a pokolba az évszak kezdetén, tavaszi napok
Vak voltam és elvesztettem a fényt, a nyári napok magányos melegében

Igen, még most is, még most is kereslek, őrizni akarlak
Igen, örökké, örökké, hangom mely téged hív nem ér el hozzád

Apró kezeid szorosan megragadták kis és gyűrűsujjam, az őszi napokban
Ha felismerted volna, hogy a téged etető kézbe harapsz, többé nem térhet vissza a téli napokon

Igen, még most is, még most is kereslek, őrizni akarlak
Igen, örökké, örökké, gyere, Oni-san aki nem hallgat

Szerelmem, elvrázsolt és elbájolt, végtelen bújócska
Nem is vagyok itt? Nem elég ez...? Válaszolj...

Kagrra, - Chigiri

Eskü

Gyengéden, gyengéden, gyengéden lehull, a porszerű hó táncol
Készteti, készteti, készteti szívem a borzongásra

Egymást fedő bal és jobb tenyerem
A tovább áradó vörös szín kíséri a fehéret, hogy kidíszítse a virágokat, egy hang nélkül

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Örök időkig összekapcsolódva, elválás nélkül

Csúszik, csúszik, csúszik, a táj elgörbül
Cél, cél, cél nélkül, tudatom elhalványul

Bámultam az elmosódott szédülést, bal és jobb szememmel
Rábíztam testem az átszűrődő sötétségre, veszek egy erőtlen lélegzetet és elmosolyodom

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Örök időkig összekapcsolódva, elválás nélkül

Okok és okozatok örvénylenek, fényt szórva és álmainkkal égve

Bár csak egy úton juthatnak ide gondolataim
Egy csepp veszteség nélkül idd ki belsődnek

Beteljesületlen szerelmünk miatt, a magasztos pillanat felragyog
Hamuvá lesz, porrá lesz, és eggyé válik a fénnyel

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Összekapcsolódva, elválás nélkül, így nem fogunk elválni egy örrökkévalóságig

2011. február 12., szombat

Rentrer en Soi - Last Word

(Utolsó Szó)

Átölelve a nap és hold körbeforgó gyászmenetében
Az ezüstös napsugarak remegnek

A fénylő imádság karjaiba zárja a múlandóságot
Ezt a magányt én nem tudom szavakba önteni
Fáj a szívem, mert teljesen magamra hagytál
Soha többé nem láthatlak újra
és soha többé nem érinthetlek

Nem tudom kitörölni a kettőnk felhalmozódott emlékeit

Fáj a szívem, mert teljesen magamra hagytál
Soha többé nem láthatlak újra
Szomorúságom egyre csak növekszik

Miért jelenik meg annyiszor a mosolyod elmémben?
És észrevétlenül, könnyeim túlcsordulnak

Az idő kegyetlenül kihirdette a véget
Fáj a szívem, és elsüllyed a magányban

Elvesztem
Elveszett az életem jelentése is
Elvesztem még a hitem is
A holnap nem jön el többé

2011. február 11., péntek

Pink - Fuckin' Perfect

Kibaszottul tökéletes

Rossz fordulatot vettem egyszer vagy kétszer
Kitapostam az utam, vér és tűz
Rossz döntés, ez minden
Üdvözöllek az ostoba életemben
Rosszul kezelt, rossz helyre tett, félreértett
Hiányolom a „Szó sem lehet róla, ez mind jó”-t, ez nem lassított le
Elhibázva, mindig második feltételezések közt, alábecsülten
Nézd, még itt vagyok

Szépen, szépen kérlek soha ne érezd
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem!

Olyan önző vagy, amikor magadról beszélsz, elhibáztad
Megváltoztatod a hangokat a fejedben, de inkább tedd őket olyanná, amilyen te vagy
Olyan bonyolult, tűnj boldognak, meg fogod csinálni!
Annyi gyűlölettel teli...oly fárasztó játék
Elég! Megtettem mindent amire csak gondolni tudtam…
Levadásztam minden démonom, látom te ugyanezt teszed

Oh, Szépen, szépen kérlek soha ne érezd
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem

Az egész világ szent, úgyhogy elviselem a félelmet
Az egyetlen dolog amit innom kell egy jéghideg sör
Oly király összhangban, és próbáljuk, próbáljuk, próbáljuk, de nem próbáljuk túl keményen és Ez csak az időm pazarlása
Abbahagytam a kritikák keresését, mert mindenhol ott vannak
Nem tetszik nekik a farmerom, nem értik a hajam
Kicseréljük önmagunkat, és ezt csináljuk mindig
Miért csináljuk ezt? Miért csinálom ezt?

Miért csinálod ezt..?

Igen, oh, oh baby, csini baby..!
Szépen, szépen kérlek soha ne érezd
Hogy kevesebb vagy a kibaszottul tökéletesnél
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem
Tökéletes vagy, tökéletes vagy!
Szépen, szépen kérlek, ha valaha valaha úgy érzed semmi sem vagy
Te kibaszottul tökéletes vagy nekem…

Akira Yamaoka feat Mary Elizabeth McGlynn - Soldiers Orders (Silent Hill Homecoming)

Katonai Parancs

Jóval előttem kezdődött
Nem láttam közeledtét
A távolság, az ígéret
Az elszigeteltség állama

És legsötétebb rémálmomban
Dolgok, amiket elfeledtem
A válasz, fulladás, ez a fájdalom örökké fog tartani

Apám
Kötelessége
Parancsai
Fivérem
Az ígéret
Megszegése
Lázadás
Csalódás
Elmélkedés
Eszme
Az eltűnés
A kínzás
Az őrület
A bánat
Létezhet ez?
Vagy mégis mi?

Az árny kúszik előttem
Egy séta körödben
Védj meg
Javíts ki
Megkaptad parancsaid, katona

Zúgás fejemben
Néha hallom ahogy közelednek
Az erő
Hit
A gyűlölet amiben gyűlölök hinni

Hol vagyok?
Nem lehet
Ki vagy te?
Ismerlek
Te nem lehetsz
Vagy te lennél?
Ne harcolj velem!
Gyújts fel!
Ravaszom
Ujjad
Sötétséged
Tudom
Gyere tovább
Láttam
Értem!

Erőd a végéhez ért!

Jöttem, hogy megváltoztassam a parancsot
Kiképzésem tökéletes
Visszajöttem, megint
Ígéreted megszegted!
Ittam szent vized
Küldetésem szent!
Visszatértem.

Apám
Kötelessége
Parancsai
Fivérem
Az ígéret
Megszegése
Lázadás
Csalódás
Elmélkedés
Eszme
Az eltűnés
A kínzás
Az őrület
A bánat
Létezhet ez?

Erőd a végéhez ért!

Jöttem, hogy megváltoztassam a parancsot
Kiképzésem tökéletes
Visszajöttem, megint
Ígéreted megszegted!
Ittam szent vized
Küldetésem szent!
Visszatértem.

A gyűlölet amiben gyűlölök hinni
A gyűlölet amiben gyűlölök hinni
Nem láttam közeledtét
Nem láttam közeledtét

Megkaptad parancsaid, katona

Girugamesh - Alive

Élni

Húzd szorosabbra köteleinket, gyűljünk itt össze és maradjunk életben
Mit kéne megvédenünk? Nem hibázhatunk
Ez az értékes élet

A felgyorsuló idő elröppen
"Milyen unalmas" hagyja el ajkaid
Rémisztő a visszatekert idő
"Milyen szánalmas" mondom és lázadok a holnap ellen

Ne menj el
Egy még sosem látott megmentő
Egymást keresztezve kinyújtják karjaikat

Ellenkezünk és összekapcsolódunk
Ha ez alami pluszt ad az már jó
Gyerünk, mosolyogj még ezekkel a sebekkel is
Ha elégedett vagy, mondd "Kössz" széles mosollyal
Nézd, kössük össze a pontokat, egyesítsük a vonalakat,
Valami amit egyedül képtelen lennél megtalálni

Láttam arcod a tömegben
Elégedetlen szíved fáj, nyújtsd ki kezeid újra és újra
Láttam arcod a tömegben
Mostantól bármi is történjék, nem számít, míg
Képesek vagyunk egy rős köteléket alkotni

Örökké ismételt búcsúk és találkozások,
Egy időszak ami teljesen megbolygatja érzelmeid
Te, egy megmentő az egyetlen aki megért
Ha ez az a hely, nem fogsz többé letérni utadról?

Ne menj el
Ez az első, mi ez az érzés?
Csak egy fejletlen elmét érő sokk

Ellenkezünk és összekapcsolódunk
Ha ez alami pluszt ad az már jó
Gyerünk, mosolyogj még ezekkel a sebekkel is
Ha elégedett vagy, mondd "Kössz" széles mosollyal
Nézd, kössük össze a pontokat, egyesítsük a vonalakat,
Valami amit egyedül képtelen lennél megtalálni

Láttam arcod a tömegben
Ne feledd, sötétség nélkül nem ragyoghat a fény
Láttam arcod a tömegben
Most tüntesd el gyengeséged és élj,
Egy ismeretlen hely felé

Húzd szorosabbra köteleinket, gyűljünk itt össze és maradjunk életben
Mit kéne megvédenünk? Nem hibázhatunk
Ez az értékes élet

Még nem gyógyul be, nem tűnik el,
De azt akarom, hogy emlékezz
Itt vagy és képesek voltunk idáig megváltozni

Láttam arcod a tömegben
Elégedetlen szíved fáj, nyújtsd ki kezeid újra és újra
Láttam arcod a tömegben
Mostantól bármi is történjék, nem számít, míg
Képesek vagyunk egy rős köteléket alkotni

2011. február 10., csütörtök

Alice Nine - Rainbows

Szivárványok

Éjfél, egyszínű táj
Egy színekben gazdag képre vágyom

A színek szétterülnek akár egy páva tollai
Körbe körbe járva, a varázslatos fény, a fantázia örvénye felé

Megfestem az eget, mintha elérnélek
Megrajzolom az évszázad show-ját, akár egy csoda
Dícsérve és felülmúlva a látóhatárt, újrafestem a sötétséget
A ringatózó, beterítő fényben, táncolni fogok veled

Ébredj, az álom, mely egy álomból ébreszt
Gyerünk, az éjjel kettői forradalom

Ha amit látsz az valóság, akkor minek azok a könnyek?
Zokogó szíved mögött éneklek

Hangom ringatom, mintha elérnélek
Felzendül a harang még hajnal előtt
Kész, Rajt, szárnyalni át az időn, át a sötétségen, most, repülj
Egy hatalmas virág mely lángolni látszik, kinyílik majd veled

Egy neon koktél, egy világ az üvegen át
Te és én társak vagyunk a bűnben, semmi másra nincs szükségünk

Megfestem az eget, mintha elérnélek
Megrajzolom az évszázad show-ját, akár egy csoda
Dícsérve és felülmúlva a látóhatárt, újrafestem a sötétséget
A ringatózó, beterítő fényben, táncolni fogok veled

A használt és eldobott profil
Az adott név nem volt más, mint " "

2011. február 9., szerda

Anna Tsuchiya - Kuroi Namida

(Fekete könnyek)


Már nem számolom, hány éjjelen át reméltem, hogy nem lesz holnap
Elvesztek az álmok és a szerelem, elmosta az eső, csak sírok, sírok, sírok…

Mit kellene tennem
Tudok úgy élni, ahogy most vagyok, az igazi énem nélkül?
Még nem tudok hinni magamban, tehát miben kéne hinnem?
A válasz oly közeli, mégse láthatom

Fekete könnyeim hullnak
Nincs semmim, oly szomorú vagyok
És képtelen, hogy mindezt szavakba foglaljam
Egész testemben érzem ezt a fájdalmat
Nem bírom tovább a magányt

Éjjel kifáradok a sírásban és felöltöm szokásos arcomat,
ami nem a sajátom
El kell rejtenem a gyengeségemet, és mosolyt erőltetni…

Nem ez a legnehezebb dolog a világon,
Hogy igazi önmagad nélkül élj?
Ha lenne valamim belőled, valami megfoghatatlan
Nincs szükségem már a törékeny dolgokra

Még akkor is, ha fekete könnyeim hullnak, és ordítok
A holnap ismeretlen arcával el fog jönni értem
És ugyanazzal a fájdalommal kell majd szembenéznem
Ha ezek a napok folytatódnak
El akarok menekülni a messzi távolságba
Bár tudom, hogy ez önző dolog…

Fekete könnyeim hullnak
Nincs semmim, oly szomorú vagyok
És képtelen, hogy mindezt szavakba foglaljam
Egész testemben érzem ezt a fájdalmat

Még akkor is, ha fekete könnyeim hullnak, és ordítok
A holnap ismeretlen arcával el fog jönni értem
És ugyanazzal a fájdalommal kell majd szembenéznem
Ha ezek a napok folytatódnak
El akarok menekülni a messzi távolságba
Bár tudom, hogy ez önző dolog…

2011. február 8., kedd

Phantasmagoria - Eternal Silence

Örök csend

Azon a dombon túl egy kövekkel kirakott utca jelenik meg
ahogy a nap és a kedvenc zongorjátékod
Az egyszerű véletlen örökre egy porszembe zárul
Egy esernyő kinyílik, a napot eltakarja a hold
az a nap, amikor véletlen találkoztunk

Élsz.
Hagy halljam a pulzusodat, és véred áramlását

A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Örökké ezeken az unalmas napokon sodródok keresztül
A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Hagy lépjek arra az útra, ahol az idő megáll

Magányosan sétálok a holdvilágos úton
ahol téged hívlak, és a zongorajátékot, amit hallottam
Nincs szükségem senki más hangjára.
Azon töprengek, hallhatom-e majd újra azt a játékot.

A múlt emlékeibe költözve, úgy látlak téged,
mint azon a napon, mikor először találkoztunk.

Élsz.
Hagy halljam a pulzusodat, és véred áramlását

A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Túl hideg van, túl csöndes minden.
A Mennyországot kívánom, találkozni akarok veled.
Az idő ajtaja nem fog kinyílni, és a szemeid sem.

Ott örök csend lesz majd? A kívánságom teljesülhet?
Nem tudok búcsút inteni, még ha nem is találkozhatok most veled
A Mennyországot kívánom.
Rendben van, ha még mindig nem érted meg ezt a világot
Rendben van, ha még csak most lépsz ebbe a világba
A Mennyországot kívánom. Mert az idő eljön.
Bármikor láthatlak
A Mennyországot kívánom, találkozhatok veled
A Mennyországot kívánom
A Mennyországot kívánom

Egy "virágot" fogok nézni
"Virág"
"Virág"
addig a napig...

2011. február 5., szombat

Hong Gwang Ho - BalBam BalBam (Queen Seon Deok)

Céltalanul sétálva

Nem mehetek se közelebb se távolabb tőled
Sem szememben, sem szívemben nem őrizhetlek
Inkább vak lennék, és
Inkább nem ismernélek téged, ki engem néz

Céltalanul sétálva, hozzám jössz
Lépések hangja
Tudom, te vagy, de

Céltalanul sétálva, a könnyek útját járva
Nap nap után megfordulok, képes leszek így élni?

Céltalanul sétálva, hozzám jössz
Lépések hangja
Tudom, te vagy, de

Céltalanul sétálok, még ha el is hagysz
Alig, alig, őrizlek szívemben
Szívem zokogása ellenére

2011. február 3., csütörtök

Kiyoharu - Slow

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át rajtam

Hallottam, amikor ott voltál
Nevetés, ami egy dallá változott
Nem voltak bonyolult szavak
Az idő megáll, és lassan folyik

Most, hogy szembenéztem, majd elfordultam
a szabadságnak nevezett magánytól

Azt tudom csak, hogy milyen fájdalmas ez
Ha egy beszélgetést félbeszakítanak, az szomorú

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
A nyomaid az időből, amit megérintettünk, ments meg
Ah, ha énekelsz, eljut hozzám, betakar a távoli szél
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át rajtam

Amikor elváltunk, az úgy jó volt, ugye?
Az érzéseink nem fognak elhalványulni

Ah, azokon az éjjeleken, amikor rád gondolok
egy édes illatú szellőben
Nincs ott egy eltűnő gondolat sem,
a te nyomaid mentenek meg engem
Ah, ha holnap magamhoz térek,
a szavak elvesztik jelentésüket?
Ha az összeadott hibák beszéltek hozzám
Ah, a közös álmaink azokból a napokból
most a távoli szélben vannak
De a jövőd és boldogságod örökké folytatódni fog
Ah, ha énekelni tudnál nekem, az alakod felé fogok sétálni
ami ha egy kicsit is, de közelebb kerül hozzám
Egy megnyugtató kedvesség halad majd át a szívemen