2011. február 13., vasárnap

Kagrra, - Manatsu no Yo no Yume

Nyárközépi éji álom

Elkapva álom és valóság között egy nyári éjen
Forogj! Fororgj, forogj, hagyd éneklő hangod ordítani
Rararura rurara, táncolni fogunk a hajnalhasadás előtt

Lámpásainkat megvilágítja a telihold
Ha vége lesz, ha eltűnik, nevess és verdess szárnyaiddal

Pillangóvá változva büszkén repül át a sötét éjen, fehérré, fehérré válik
Csillogó porral, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

Magányos virággá változva, kékké válik, kékké válik
Foszforeszkáljon tested, fekete, fekete, akár a gyémánt

Egy fantom kolostorban
Őrülj meg! Őrülj meg, őrülj meg, csikorgó fogak és koponyák
Rarara urarara

Így, ez a világ egy civilizálatlan táj
Ha elrohad, ha vége lesz, romba dönti a világot

Tigrissé változva rohan át a fehér éjen, fehérré, fehérré válik
Halhatatlan, lángoló madárrá változva, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

A folyó sárkányává változva, kékké, kékké válik
Teknőssé változva megrengeti a Fujit, fekete, fekete, akár a gyémánt

Ha ég, ha szétreped, még egy atomot sem hagy maga után

Pillangóvá változva büszkén repül át a sötét éjen, fehérré, fehérré válik
Csillogó porral, vörös, mélyvörös, akár a tűzijáték

Magányos virággá változva, kékké válik, kékké válik
Foszforeszkáljon tested, fekete, fekete, akár a gyémánt

Túl a Shijin-en*, vadul ordít, vadul ordít
bársonyruhát viselve, táncolva fehérben, vörösben, kékben, feketében, ezüstben és aranyban


A címről: Imádom ám Isshi "szójátékait", mondtam már? -.-" Szóval a 'Manatsu no Yo no Yume' azt jelenti nyár középi éji álom. De Isshi az első kanjit kicserélte az ördög kanjijára, szóval valami ördögi nyár az eredmény. Az este, azaz 'yo' kanjiját pedig a világéra cserélte ki. Nagyon jó kis játék a szavakkal, csak nem lehet lefordítani. XD
* A Shujin a négy kínai mitológiából származó istenséget jelenti. Erről szól tulajdonképpen a dal. Bővebben itt:

Kagrra, - Kihou

Ördögi üvöltés

Ah, most úgy tűnik eltűnt a Hold
Most az árnyak felemelkedtek, anélkül, hogy valamilyen jelentést hátrahagynának

Bolond szerelem, bolond kívánságok, gúnyosak és eltaposnak
Harc és még a lázadás is elmosódnak a sötétségen túl

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Miért törik össze szívem? Miért tudom értékelni az életet mikor hasztalan vagyok?
Mulandó álmok, mulandó gondolatok, leszidottak és kiselejtezettek
Támogatni valakit, megvédeni valamit
Csak mikor egyedül vagy, akkor érzed a különbséget eközött és a magány között

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Egy út ami véget ért, a szavak melyek véget értek, szétmállottak és porrá lettek
A múlt mi megszületett és a jövő mi meghalt természetesen feledésbe merülnek

Visszhangzó, üvöltő dühöm
Körülfon egy ordítással, visszhangzó, könnyes kiáltásom
Véget vet az kifinomultságnak, visszhangzó, szenvedésem dala
Visszhangzó, utolsó hangom, az üvöltő viharban

Kagrra, - Kikan

Az ördög visszatérése

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban
Ha rábíztad tested a mulandóságra, fehér krizantémok nyílnak
Ha el tudtál volna szállni

Emlékeztél az útjelző táblákra a pokolba vezető úton
Még a folyópart köveinek hangját is képes voltál hallani

Napjaink sajnálata és könnyei melyek szétáradtak és elmosódtak akár egy patak
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen

A hatalmas és zülött vidék, a sötét, iszapos, posványos ég
Ha kinyújtod kezeid a ragyogó sábítással teli por felé
Ha kilapátolod

Vezess fel a mennybe vezető lépcsőn
A kapu elhagyja a felhőket, különösen kopár

Megsérülni és sebzetté válni, az az érzés és siránkozás elbűvölőnek tűnik
Mert elfeledem milyen gyengéden érintelek, gyűrlek le

Hogy lehet szívem ily nyugodt ebben az örörkös ürességben?
Nem vésem gondolataim és sütöm le szemem kedvesen

Ah, hangok suttognak egy messzi helyen
Ah, az emberek képtelenek megszökni primitív bűneiktől
Az olyan dolgok, mint a megbánás semmit sem jelentenek, így ez egy haszontalan dolog

Feladni a vidámságot és boldogságot, körülölelni a végtelenül túlcsorduló bánatot
Hogy lehet szíved ily nyugodt ebben az örökös ürességben?
Ne vésd gondolataid és süsd le szemed kedvesen
Istenek, könyörületes korbácsütéseitekkel, könyörgök szabadítsatok fel minket
Szédítő körülményeinkből, melyek sosem változnak

Eljött az idő, egybeolvadni a széllel, beszívódni a földbe, a semmibe
Engedd el romlott lelked, mely elmerült a hamuban

Kagrra, - Kakurenbo

Bújócska

Szerelmem, elvrázsolt és elbájolt, végtelen bújócska
Hol vagy? Nem elég ez...? Rendben van...

Öldöztelek, és lezuhantam a pokolba az évszak kezdetén, tavaszi napok
Vak voltam és elvesztettem a fényt, a nyári napok magányos melegében

Igen, még most is, még most is kereslek, őrizni akarlak
Igen, örökké, örökké, hangom mely téged hív nem ér el hozzád

Apró kezeid szorosan megragadták kis és gyűrűsujjam, az őszi napokban
Ha felismerted volna, hogy a téged etető kézbe harapsz, többé nem térhet vissza a téli napokon

Igen, még most is, még most is kereslek, őrizni akarlak
Igen, örökké, örökké, gyere, Oni-san aki nem hallgat

Szerelmem, elvrázsolt és elbájolt, végtelen bújócska
Nem is vagyok itt? Nem elég ez...? Válaszolj...

Kagrra, - Chigiri

Eskü

Gyengéden, gyengéden, gyengéden lehull, a porszerű hó táncol
Készteti, készteti, készteti szívem a borzongásra

Egymást fedő bal és jobb tenyerem
A tovább áradó vörös szín kíséri a fehéret, hogy kidíszítse a virágokat, egy hang nélkül

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Örök időkig összekapcsolódva, elválás nélkül

Csúszik, csúszik, csúszik, a táj elgörbül
Cél, cél, cél nélkül, tudatom elhalványul

Bámultam az elmosódott szédülést, bal és jobb szememmel
Rábíztam testem az átszűrődő sötétségre, veszek egy erőtlen lélegzetet és elmosolyodom

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Örök időkig összekapcsolódva, elválás nélkül

Okok és okozatok örvénylenek, fényt szórva és álmainkkal égve

Bár csak egy úton juthatnak ide gondolataim
Egy csepp veszteség nélkül idd ki belsődnek

Beteljesületlen szerelmünk miatt, a magasztos pillanat felragyog
Hamuvá lesz, porrá lesz, és eggyé válik a fénnyel

Összegubancolódott szálak, becsapva a jelen világ által
Összekapcsolódva, elválás nélkül, így nem fogunk elválni egy örrökkévalóságig

2011. február 11., péntek

Akira Yamaoka feat Mary Elizabeth McGlynn - Soldiers Orders (Silent Hill Homecoming)

Katonai Parancs

Jóval előttem kezdődött
Nem láttam közeledtét
A távolság, az ígéret
Az elszigeteltség állama

És legsötétebb rémálmomban
Dolgok, amiket elfeledtem
A válasz, fulladás, ez a fájdalom örökké fog tartani

Apám
Kötelessége
Parancsai
Fivérem
Az ígéret
Megszegése
Lázadás
Csalódás
Elmélkedés
Eszme
Az eltűnés
A kínzás
Az őrület
A bánat
Létezhet ez?
Vagy mégis mi?

Az árny kúszik előttem
Egy séta körödben
Védj meg
Javíts ki
Megkaptad parancsaid, katona

Zúgás fejemben
Néha hallom ahogy közelednek
Az erő
Hit
A gyűlölet amiben gyűlölök hinni

Hol vagyok?
Nem lehet
Ki vagy te?
Ismerlek
Te nem lehetsz
Vagy te lennél?
Ne harcolj velem!
Gyújts fel!
Ravaszom
Ujjad
Sötétséged
Tudom
Gyere tovább
Láttam
Értem!

Erőd a végéhez ért!

Jöttem, hogy megváltoztassam a parancsot
Kiképzésem tökéletes
Visszajöttem, megint
Ígéreted megszegted!
Ittam szent vized
Küldetésem szent!
Visszatértem.

Apám
Kötelessége
Parancsai
Fivérem
Az ígéret
Megszegése
Lázadás
Csalódás
Elmélkedés
Eszme
Az eltűnés
A kínzás
Az őrület
A bánat
Létezhet ez?

Erőd a végéhez ért!

Jöttem, hogy megváltoztassam a parancsot
Kiképzésem tökéletes
Visszajöttem, megint
Ígéreted megszegted!
Ittam szent vized
Küldetésem szent!
Visszatértem.

A gyűlölet amiben gyűlölök hinni
A gyűlölet amiben gyűlölök hinni
Nem láttam közeledtét
Nem láttam közeledtét

Megkaptad parancsaid, katona

Girugamesh - Alive

Élni

Húzd szorosabbra köteleinket, gyűljünk itt össze és maradjunk életben
Mit kéne megvédenünk? Nem hibázhatunk
Ez az értékes élet

A felgyorsuló idő elröppen
"Milyen unalmas" hagyja el ajkaid
Rémisztő a visszatekert idő
"Milyen szánalmas" mondom és lázadok a holnap ellen

Ne menj el
Egy még sosem látott megmentő
Egymást keresztezve kinyújtják karjaikat

Ellenkezünk és összekapcsolódunk
Ha ez alami pluszt ad az már jó
Gyerünk, mosolyogj még ezekkel a sebekkel is
Ha elégedett vagy, mondd "Kössz" széles mosollyal
Nézd, kössük össze a pontokat, egyesítsük a vonalakat,
Valami amit egyedül képtelen lennél megtalálni

Láttam arcod a tömegben
Elégedetlen szíved fáj, nyújtsd ki kezeid újra és újra
Láttam arcod a tömegben
Mostantól bármi is történjék, nem számít, míg
Képesek vagyunk egy rős köteléket alkotni

Örökké ismételt búcsúk és találkozások,
Egy időszak ami teljesen megbolygatja érzelmeid
Te, egy megmentő az egyetlen aki megért
Ha ez az a hely, nem fogsz többé letérni utadról?

Ne menj el
Ez az első, mi ez az érzés?
Csak egy fejletlen elmét érő sokk

Ellenkezünk és összekapcsolódunk
Ha ez alami pluszt ad az már jó
Gyerünk, mosolyogj még ezekkel a sebekkel is
Ha elégedett vagy, mondd "Kössz" széles mosollyal
Nézd, kössük össze a pontokat, egyesítsük a vonalakat,
Valami amit egyedül képtelen lennél megtalálni

Láttam arcod a tömegben
Ne feledd, sötétség nélkül nem ragyoghat a fény
Láttam arcod a tömegben
Most tüntesd el gyengeséged és élj,
Egy ismeretlen hely felé

Húzd szorosabbra köteleinket, gyűljünk itt össze és maradjunk életben
Mit kéne megvédenünk? Nem hibázhatunk
Ez az értékes élet

Még nem gyógyul be, nem tűnik el,
De azt akarom, hogy emlékezz
Itt vagy és képesek voltunk idáig megváltozni

Láttam arcod a tömegben
Elégedetlen szíved fáj, nyújtsd ki kezeid újra és újra
Láttam arcod a tömegben
Mostantól bármi is történjék, nem számít, míg
Képesek vagyunk egy rős köteléket alkotni

2011. február 10., csütörtök

Alice Nine - Rainbows

Szivárványok

Éjfél, egyszínű táj
Egy színekben gazdag képre vágyom

A színek szétterülnek akár egy páva tollai
Körbe körbe járva, a varázslatos fény, a fantázia örvénye felé

Megfestem az eget, mintha elérnélek
Megrajzolom az évszázad show-ját, akár egy csoda
Dícsérve és felülmúlva a látóhatárt, újrafestem a sötétséget
A ringatózó, beterítő fényben, táncolni fogok veled

Ébredj, az álom, mely egy álomból ébreszt
Gyerünk, az éjjel kettői forradalom

Ha amit látsz az valóság, akkor minek azok a könnyek?
Zokogó szíved mögött éneklek

Hangom ringatom, mintha elérnélek
Felzendül a harang még hajnal előtt
Kész, Rajt, szárnyalni át az időn, át a sötétségen, most, repülj
Egy hatalmas virág mely lángolni látszik, kinyílik majd veled

Egy neon koktél, egy világ az üvegen át
Te és én társak vagyunk a bűnben, semmi másra nincs szükségünk

Megfestem az eget, mintha elérnélek
Megrajzolom az évszázad show-ját, akár egy csoda
Dícsérve és felülmúlva a látóhatárt, újrafestem a sötétséget
A ringatózó, beterítő fényben, táncolni fogok veled

A használt és eldobott profil
Az adott név nem volt más, mint " "

2011. február 5., szombat

Hong Gwang Ho - BalBam BalBam (Queen Seon Deok)

Céltalanul sétálva

Nem mehetek se közelebb se távolabb tőled
Sem szememben, sem szívemben nem őrizhetlek
Inkább vak lennék, és
Inkább nem ismernélek téged, ki engem néz

Céltalanul sétálva, hozzám jössz
Lépések hangja
Tudom, te vagy, de

Céltalanul sétálva, a könnyek útját járva
Nap nap után megfordulok, képes leszek így élni?

Céltalanul sétálva, hozzám jössz
Lépések hangja
Tudom, te vagy, de

Céltalanul sétálok, még ha el is hagysz
Alig, alig, őrizlek szívemben
Szívem zokogása ellenére