2011. január 13., csütörtök

LM.C - A Blueberry Night

Egy áfonyaszínű éjjel

Kirohant a házból mezítláb
Hamupipőke még mindig nem képes végül őszinte lenni
Az évszak porózus havában, déli 12-kor
Ömlő könnyei és a varázslatos napok gyönyörűen elolvadnak

Elrontva a szándékot, ömlenek belőle a szavak gondolkodás nélkül
Kezd egyre vizesebb lenni, azt annyira gyűlöli
Ez egyszerűen lehetetlen, hogy most hazamenjen

Kérlek ne mondd "szerettelek" , és tedd múltidőbe önzően
Gyere és szedj fel amilyen hamar csak lehet, kérlek
Az elmémmel felfogom, de a szívem nem hallja meg szavaidat
Mindig könnyeket ontok a végén

A fülhallgató ami összeköt minket
Mintha nem változott volna sorsunk fonala, annak ellenére, hogy piros volt

Egyre több és több dolog válik természetessé
Egyedül hagytál egy szó nélkül
Miért? Még mindig ideges vagyok ha erre gondolok

A szerelmes dalok amiket utáltam egész éjjel zengenek
Édes, de szomorkás hangulatúvá váltak
Mosolyok a fotón arra emlékeztetnek, hogyan botladoztunk mikor még alig ismertük egymást
Anélkül, hogy ismerném az eljövendő napokat

Kérlek mondd "szeretlek"
És ölelj, akár egy dráma jelenetében...
De nem mondom e szavakat most
Ha elmondhatnám mit gondolok,
Mostantól megváltozik a jövő?
Csak hadd használjam a varázsszót mégegyszer
Ne mondd "szerettelek"
És tedd múltidőbe önzően kérlek
Úgy érzem örökké itt maradnék rád várva
Az elmémmel felfogom, de a szívem nem hallja meg szavaidat
Végül azt mondom "viszlát" ömlő könnyekkel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése