2011. január 14., péntek

Lareine - Saikai no Hana

(A Találkozás Virága)

Kezedben van a találkozás virága, amit neked küldtem...

A hűvös őszi szél egy távoli helyre repített engem
És még mindig magányos, és egyedül vagyok

Nem nevetsz már úgy, mint régen?
Bizonytalanságban...
Még nem beszéltem hozzád
Csak egy virágot küldtem neked

Egy szűk ösvény… egy elillanó fény…
Illatod után kutatok
A ködbe burkolózó alkonyatban
Csak én és azok a szavak

Nem találkoztam és nem beszéltem veled, túlcsorduló érzés
Miért törődöm veled annyira? Melletted akarok lenni

Üres szemmel elfordultál tőlem
Még ha nevetésed mindig, miden pillanatban eszembe jut
Miért nem jön vissza most,
És miért nem hagy magamra...?
Ha sírni akarsz, sírj itt
Vagy van valaki más is?

Egy szűk ösvény… egy elillanó fény…
Illatod után kutatok
A ködbe burkolózó alkonyatban
Csak én és azok a szavak

Nem találkoztam és nem beszéltem veled, túlcsorduló érzés
Miért szeretlek téged annyira? Maradj mellettem

Látom tükörképedet az elsötétített üvegben is
És élénk színekkel befestettél engem
Most hogy egyedül vagyok, túllépek gyenge emlékeinken
Akkor azok a megállíthatatlan érzések...
Megpróbálnak majd elérni téged

Kezedben van a találkozás virága, amit neked küldtem...
Rád gondolok, könnyek szöknek szemeimbe...

"Elküldtem neked a boldogság virágát,
egy nap elérsz majd engem"

Ah, a karjaidban, a karjaidban, a szívedben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése