2011. január 10., hétfő

Lareine - Destinée ~la tragédie du matin~

(Végzet~a reggel tragédiája~)

A halk sóhaj egy felhős reggelen...
Felfrissíti a csendes eget

Emberek ostoba szavakkal fogják vissza még a magányukat is
Mostantól én sem nevetek, mert ugyanígy szenvedek

Egész idő alatt várok a zuhogó esőben
Ha csak láthatnálak egy pillanatra megjelenni

És te, akire gondoltam, megjelentél volna
Most nem vagy itt

Most már értem, ha nem jössz el
Elfelejtek majd minden szót, amit egymásnak mondtunk

"Nem találkozhatunk többé"... komolyan gondoltad?
A megszokott bátorságom nélkül, biztosan jól hallottam
A végtelen eső egy hősnőt fest meg előttem
És a festmény eltűnik, csak értelmetlen érzéseimet meghagyva

Ah... Végzet! Nem akarok többé hinni benned

Egész idő alatt várok a zuhogó esőben
Megkeresem a napot

Az érzéseim irántad most túlcsordulnak
Lenézek, még a pocsolyákban is az emlékek fodrozódnak

Úgy tűnik, minden visszatart,
Te és az álmaim is összeomlanak
Miért szenvedek ennyire? Találkozni akarok veled

Hallani akarom a hangod
Érinteni akarom ujjaid
Hallgatni akarom a hangod
Találkozni akarok veled

Így érzéseim erősebbé válnak,
mert állandóan ismétlem magam
"Nem találkozhatunk többé"..."Nem találkozhatunk többé"...

Oh, Végzet
Végzet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése