2011. január 9., vasárnap

Lareine - Ao no Soukutsu

(A kék barlang)

Kék szirmok, vörös szirmok, nem tudnak aludni
Felajánlom ezt a virágot annak, aki szerelemre éhezik

A sötétség szívében tekergőzik, majd fénnyé válik
Az öntudatot felébresztik a rovarok hangjai

A mérgező virágok szorosan körbefonják a testet
Ezek a kúszónövények a tó legmélyéből nőnek

A víz felszínén ismétlődő mintákat fest
A gyűrűk, amik a végtelen napokat jelentik

A mérgező virágok erősen szorítják össze a testet
Mélyen egy édes illúziót mutatnak

Gyere, érezd azokkal a szemekkel
Belépve az emlékeimbe

Kék szirmok, vörös szirmok, nem tudnak aludni
Felajánlom ezt a virágot annak, aki szerelemre éhezik
Ha nem válna valóra, te meg tudod változtatni egész jövődet
Mert úgy sóvárogsz utána, ahogy a tüske beléd szúr

Ez a liliom a szeretett kedvesem
Hamarosan, elárulva és betegen
Meghal ebben a tóban

Kék szirmok, vörös szirmok, ha a végzet
Az emlékeidben él, egy nap képes leszel választani
Én azt a végzetet választottam, hogy egy nap újjászülessek
Hogy újra együtt élhessek azzal, akit szeretek

Kék szirmok, vörös szirmok "mi vagyunk azok"
Álomba merülünk ezekkel a testekkel
A halhatatlan vágyak örökké virágzanak
Mert ezt kívánod, felajánlom ezt a virágot neked

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése