2011. január 21., péntek

The GazettE - Reila

Reila...

Mióta találkoztunk, hány hasonló fájó sebet szereztünk?
Mily hosszan támogattuk egymást?
Azt akartam, hogy csak rólam beszélj, mikor valaki más helyett szenvedtél
A valóság ég szemedben
Csendesen és mozdulatlanul, mire gondolsz?
Nincs szükség okokra
Csupán ha te, ki hozzám tartozik, visszatérnél hozzám...

Többet ér nálam kit magam mögött hagytam
Te, ki semmivé foszlottál
Mily fájdalmas ez, csodálkozom
Annak ellenére, hogy még semmi sem kezdődött el
Annak ellenére, hogy már elmondtam neked e szavakat
Hová mehetnék?

Reila...
Hiába mondom neved, a hang nem ér el hozzád
Reila
Nyisd ki szemed és mondd nevetve, hogy az egész csak hazugság

Hová menjek holnap?
Ha azt kívánod, akárhová elmegyek

Mindig ilyen voltál, amilyen régre csak vissza tudok emlékezni
Hová mentél?
Megint, hátrahagytál, hogy egyedül folytassam utam, nem igaz?
Igen, nem tudlak elérni
Igen, Nem tudlak elérni
Végül megtaláltalak, de minden amit eddig kibírtam túlcsordul, könnyekként hull alá

Reila...
E szavak amelyeket nem tudtam elmondani
Reila
Most itt neked éneklek
Reila
Mindenkinél jobban szeretlek
Reila
Szeretlek, szeretlek

A szoba ahol egyszer együtt voltunk
Még most is ugyanolyan
Az ajtók nincsenek bezárva
Annak reményében, hogy egyszer visszatérsz
Örökké várni fogok rád, megértem, de még most is, hogy nem látom, hogy nyitod az ajtót

Holnap biztosan visszatérsz, igaz?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése