2011. január 24., hétfő

The GazettE - Defective Tragedy

(Hibás tragédia)

Egy képlékeny eset nyoma, öngyilkos zene
Egy legális elmebaj a tökéletes vörös vonalon
"Gondolataid beteg utánzatokká gyengülnek
Ahogy a gerinc őrületbe olvad"
Melankólia és borotva játszanak
"A gerinc, ami így meggörbül"
Egy fej tele gúnyos szavakkal
Fekete szemhéjak és ajkak
A gyógyító sötétség az én helyem
Egy hiányzó pengével írok
Mint egy megkönnyebbülés a szájnak, mely nem hazudik
Éppen elvesztettem a szavakat, ugye?
Megbízhatatlan szenvedély

Ez felőrli az elmédet.
Irigy elme és rendellenes borzongás
Ez felőrli az elmédet.
Irigy elme és makacs szándék

Szomorú borotvajáték...
Ilyen hideg nap

Üvöltsd ki magadból...
Ürítsd ki magadból...
Anélkül, hogy elfelejtenél a szabadság után vágyódni
Üvöltsd ki magadból...
Üvöltsd ki a fájdalmad
Anélkül, hogy eltitkolnád önmagad

Abban a vörösségben, ami megpróbált felébredni
magam mellett érezlek téged

A szakadó oldalak ismétlődő hangjai
Ezt a darabokra szakadt arckifejezést egy mély csókban adom
"Elfedem a szerelmedet egy maszkkal, egy életre esküszök rá
Nem fogok teljesen elvegyülni a kétségbeeséssel"
Melankólia és borotva játszanak
Így nem fognak teljesen elvegyülni...

Lassú, hideg eső
Még a kívánság, amit állandóan ismételgetek
Lassú, hideg eső
Magányba olvad

Ne válassz el ettől a kéztől
Mert amit oly közel éreztem, az volt minden
"Te" egy levélben
Lassú, hideg eső
Végigfolyik az arcon.

Lehetetlen elmenekülni előle.

Egy képlékeny eset nyoma, öngyilkos zene
Egy legális elmebaj a tökéletes vörös vonalon
"Gondolataid beteg utánzatokká gyengülnek
Ahogy a gerinc őrületbe olvad"
Melankólia és borotva játszanak
"A gerinc, ami így meggörbül"

Egy nem kívánt jövőbe
Ezt a napot kívántam...
Megesküdtem "Rád"
Egy pillanat az életben...
Egy nem kívánt változáshoz
Egy kényszer alatt tartott ideál
Azt kívántam, hogy el tudjam ejteni
A megbízhatatlan gondolatot

Üvöltsd ki magadból...
Ürítsd ki magadból...
Anélkül, hogy elfelejtenél a szabadság után vágyódni
Üvöltsd ki magadból...
Üvöltsd ki a fájdalmad
Anélkül, hogy eltitkolnád önmagad

Ezekkel a kezekkel, amik nem nyúlnak ki,
és ezzel a lábbal, ami nem tesz egy lépést sem előre
Hibáim egy négyszögletes miniatűr kertben táncolnak

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése