2011. január 31., hétfő

Framing Hanley - Alone In This Bed

Nélküled felébredni
Nem jó érzés
Csak emlékekkel aludni
Minden éjjel nehezebb
Azt hiszem, néha érzem, hogy a nyakamnál lélegzel

Ma éjjel kinyúlok a csillagokért
Tartoznak nekem egy szívességgel
Nem számít, hol vagy
Újra át foglak ölelni

Azt kívánom, bárcsak hallanám a hangod
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban
Azt kívánom, bárcsak megérinthetnélek
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban
Ne ma éjjel, ne holnap

Úgy érzem, ez sosem fog elmúlni
Ezekben a képekben élni
Sosem jön nyugodtan
Ha már helyre tudtam volna hozni
Akkor most itt lennél

Ma éjjel a csillagoknak üvöltök
Tudják, hogy tartoznak nekem egy szívességgel
Nem számít, hol vagy
Újra az enyém leszel

Azt kívánom, bárcsak hallanám a hangod
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban
Azt kívánom, bárcsak megérinthetnélek
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban

Mi van a közös terveinkkel?
Őrültek voltunk, hogy elhagytuk őket
Találkozzunk

Azt kívánom, bárcsak hallanám a hangod
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban
Azt kívánom, bárcsak megérinthetnélek
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban

Ne hagyj egyedül, ne hagyj egyedül
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban
Ne hagyj egyedül, ne hagyj egyedül
Ne hagyj egyedül ebben az ágyban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése