2010. december 11., szombat

Uverworld - D-technolife

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Fogom kezed
Ne add fel az életed

Mindezt elveszítjük majd egy napon?
Meg akarlak védeni téged és mosolyodat, de eltűnnek
Még az engem szólító hang is elhal
A szél ami követett ennyi időn át, eltűnik
Megtalállak

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

A legkülső réteg csak a borító
Azt mondtad, képes volnál egyedül élni az életed
Már fájdalmasak számodra az evilági kedves szavak
Annyira, mert nem szólnak hozzád

Wow, a te kezedet fogom
Wow, vágyódom az egyszerű kedvesség után
Emlékszel?
Az ismert fájdalomtól, képes voltál kedves lenni valakihez
Irányítsd az életed

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

Hogy láthatnám az élet értelmét?
Szertefoszlik, te vagy az egyetlen...

Te, aki elmész, könyörögtél, hogy ne legyen vége
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Most, nemsokára, nem láthatlak többé
Ez jelent mindent
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Ne add fel az életed

Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékszel...a más életedre?
Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékezz...nincs visszaút
De wow, az időn át, egy nap, meg fogjuk érteni
Akár egy elferdült emlék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése