2010. december 29., szerda

Kagrra - Shizuku

Cseppek

Mint mindig, kinyújtom kezeim a változatlan Hold felé
Feltárul bánataim doboza

Mint mindig, valami múló dologba kapaszkodok
Sötétséggel keveredett levegőt veszek

Ha világosan kérdezel
Miért születnek emberek, csak azért, hogy eltűnjenek

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Mit kívánsz a világ végéről...
Mindenki másokról beszél
Boldogan, mosolyogva
Mintha problémáik megoldhatatlanok lennének

A fagyott kétségbeesésnek
Kell lennie a lángnak melyet az emberek "szerelem"-nek hívtak

A sors ostorát bánat sodorta
Összefonódott kezeinket szétválasztotta
Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Ahogy a Nap feljő és lenyugszik
Örökké sírni fogok

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Bár most őrzöm mosolyod
És aggodalmaid tenyeremben

Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése