2010. december 30., csütörtök

Kagrra - Omou

Gondolat

Az elröppenő múlandó kívánságok
Szívem elvész a bánatban
A csapás amin járok
Szorgosan rajzolja sebeit
Egy sárba ragadt múltnak

A csepp lehull a sötétben
Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Csodáltam a derűs embereket
Lekötve az álomnak nevezett bűbűj által
Minden erőmmel utána rohantam, de
Elfáradtam, le akarok dőlni egy kicsit
A zavaros sötétség által őrizve

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Elfeledem a fájdalmat és bánatot
Elvesztem a színt és az időt

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

A múlandósága, visszhangzik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése