2010. december 30., csütörtök

Kagrra - Omou

Gondolat

Az elröppenő múlandó kívánságok
Szívem elvész a bánatban
A csapás amin járok
Szorgosan rajzolja sebeit
Egy sárba ragadt múltnak

A csepp lehull a sötétben
Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Csodáltam a derűs embereket
Lekötve az álomnak nevezett bűbűj által
Minden erőmmel utána rohantam, de
Elfáradtam, le akarok dőlni egy kicsit
A zavaros sötétség által őrizve

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Elfeledem a fájdalmat és bánatot
Elvesztem a színt és az időt

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

A múlandósága, visszhangzik

P!nk - Raise Your Glass

Emeld poharad

Igen, igen, kapcsold le a fényeket
Elvesztjük eszünket ma éjjel
Na mi a helyzet?

Szeretem ha minden túl sok
Hajnali ötkor bekapcsolom a rádiót
Hol a Rock & Roll?

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

Csapódás, csapódás, átkozottul forró
A buli melyik részét nem érted?
Bárcsak kiütnéd magad (már kiütötted magad)
Nem tudok leállni, felforrósodom
Le kéne zárnom ott helyben
Ez mostantól olyan (kibaszottul olyan most)

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

(oh, basszus, üres a poharam, ez szívás)

Szóval ha túl okos vagy ahhoz, hogy menő legyél
És becsaptak mint egy hülyét
Választhatod azt, hogy hagyod az egészet
Mi mindig, mi mindig
Tudunk egyedül bulizni

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad
Nem jössz és jössz és emeled poharad? (rám)
Csak gyere és gyere és emeld poharad (rám)

2010. december 29., szerda

Kagrra - Shizuku

Cseppek

Mint mindig, kinyújtom kezeim a változatlan Hold felé
Feltárul bánataim doboza

Mint mindig, valami múló dologba kapaszkodok
Sötétséggel keveredett levegőt veszek

Ha világosan kérdezel
Miért születnek emberek, csak azért, hogy eltűnjenek

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Mit kívánsz a világ végéről...
Mindenki másokról beszél
Boldogan, mosolyogva
Mintha problémáik megoldhatatlanok lennének

A fagyott kétségbeesésnek
Kell lennie a lángnak melyet az emberek "szerelem"-nek hívtak

A sors ostorát bánat sodorta
Összefonódott kezeinket szétválasztotta
Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Ahogy a Nap feljő és lenyugszik
Örökké sírni fogok

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Bár most őrzöm mosolyod
És aggodalmaid tenyeremben

Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

2010. december 28., kedd

How to Destroy Angels - A Drowning

Egy fulladás

Ez a visszatükröződő akító fény
Mintákat rajzol szemeidbe
Ez a bosszús visszatekintés
Minden elmúló pillanatra
A hullámzó örvény eljött értem
A fényes Nap által őrizve
Nézz meg mindent körülöttünk, jól
Nézz meg mindent amit tettünk
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Van egy aprócska ablak
Sáskaraj lepi be az eget
Talán csak el kéne tűnnöm
Ha képtelen vagyok fejem a dagály fölött tartani
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok,
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam

2010. december 24., péntek

The GazettE - Miseinen

Eszeveszetten kerestem valamit
Normális ha botladozol, csak folytasd utad
Tudom, hogy őrültség, csak megyek tovább megbánás nélkül
Csak magamban tudok megbízni, nem volt szükségem barátokra
Karmaim amiket mindenbe és mindenkibe belevájtam
A kamaszkor szexualitása finom és múlandó
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy egyedül élhessek
Őszintén, én csak féltem az elhagyástól
Tudtam, hogy semmi sem változna ha elrohannék
De képtelen vagyok megváltozni
A magány amivel kérkedtem két szárny volt,
Amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
A magabiztosságot amivel kérkedtem, lázadásnak hívják
Nem volt szabaság, semmi sincs a fényen túl
Kamasz Csavargó Napok
Fulladoztam minden egyes brutális új naptól
Mielőtt tudtam volna, tolakodtam akár a magány
Kemény volt. Hogy őszinte legyek,
Igazából nem akartam egyedül lenni
Mióta mindig megjátsza az erőset valaki elfelejti a másik igaz arcát
Fontos, hogy időnként lazíts és bízz meg másokban
Fájdalom...mikor sírni akarsz nézz fel a hatalmas kék égre
És kiálts hangosan
El akarod felejteni önmagad, így tudnod kell ki is vagy valójában
Apám, anyám és barátaim bátorító hangja
Ösztönöztek, még így is, hogy ily gyenge voltam, fényt adtak nekem
Fiatalságom magánya és fájdalma amivel kérkedtem
Két szárny volt amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
Ha lenne szabadság e tiszta, kék égben
Nem érdekelt volna ha ezek a szárnyak, melyekre büszke voltam leszakadnak
Rohanni kezdtem eszeveszetten az ég felé
Kitártam szárnyaim és repültem, és a pont amiben elbuktam a "szabadság" volt
Egy csodálatos családdal és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, ha újjászületek
Találkozzunk újra...

2010. december 12., vasárnap

D - Kaze ga mekuru peeji

Egy széllapozta oldal

Ha egyszer teljesen összetörnék, nem így folytatnám az életemet
Már teljesen elfelejtettél? Ha ez lehetséges

A szél ellapozza az oldalt, egy fakó kép, a történet folytatódik

A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
Egy megfordított kép vagyok magányosan
Mennyi idő is telt el azóta, hogy újra és újra megírtam neked a levelet és sosem küldtem el?
Várom a választ, de nem számítok rá

Kiesett szeretett verseskötetedből, elfelejtettem visszaadni
A préselt virágok gyönyörűen kivirágoznak, annyi amennyit az idő összegyűjtött

Hiányzol, az útmenti fák, amik mellett épp most elhaladtunk, élénken váltják színüket, susogva

Az úton elhaladunk melletük mikor az új levelek nőnek

Félelem nélkül
A növekvő falevélhalmot hó takarja az évszakban, ami biztosan
Szívem melegét kutatja
Megtalállak, akit szeretek, lángok által körülölelve

Érted? Minden napon, ami mellett elhaladunk
Új virágok bontják szirmaikat
A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
A megfordított kép te vagy

2010. december 11., szombat

Uverworld - D-technolife

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Fogom kezed
Ne add fel az életed

Mindezt elveszítjük majd egy napon?
Meg akarlak védeni téged és mosolyodat, de eltűnnek
Még az engem szólító hang is elhal
A szél ami követett ennyi időn át, eltűnik
Megtalállak

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

A legkülső réteg csak a borító
Azt mondtad, képes volnál egyedül élni az életed
Már fájdalmasak számodra az evilági kedves szavak
Annyira, mert nem szólnak hozzád

Wow, a te kezedet fogom
Wow, vágyódom az egyszerű kedvesség után
Emlékszel?
Az ismert fájdalomtól, képes voltál kedves lenni valakihez
Irányítsd az életed

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

Hogy láthatnám az élet értelmét?
Szertefoszlik, te vagy az egyetlen...

Te, aki elmész, könyörögtél, hogy ne legyen vége
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Most, nemsokára, nem láthatlak többé
Ez jelent mindent
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Ne add fel az életed

Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékszel...a más életedre?
Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékezz...nincs visszaút
De wow, az időn át, egy nap, meg fogjuk érteni
Akár egy elferdült emlék

Kagrra, - Yousai

Pompás fesztivál

Tánc, tánc, kört formálva, tánc, tánc, mindenki!
Tohyra, tohyra, a dobtól és a fuvolától, tohyra, tohyra, mind vezetünk
Tánc, tánc, a tűz körül, tánc, tánc, fogd kezedbe a fáklyát
Tohyra, tohyra, tánc, tánc, tohyra, tohyra, a harang kongása...

Ének, tánc, rácsavarodik az ujjakra, ének, tánc, mint egy táncoló báb
Torere, torere, a fesztivál zenéjétől, torere, torere, mind meghívottak vagyunk
Ének, tánc, a fény és sötétség között, ének, tánc, elmerülünk
Torere, torere, az árnyékból jő, torere, torere, oly furcsa...

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Tánc, tánc, emeljétek fel fejetek, tánc, tánc, ti ördögi lelkek!
Tohyra, tohyra, kongasd meg a harangot, tohyra, tohyra, tánc és taposás
Ének, tánc, ahogy édes bort vedelnek, ének, tánc, a sötétség e győzelméért
Torere, torere, a bolondok, torere, torere, kiáltanak

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Aa...mily megindító...aa...mily szánalmas