2010. december 30., csütörtök

Kagrra - Omou

Gondolat

Az elröppenő múlandó kívánságok
Szívem elvész a bánatban
A csapás amin járok
Szorgosan rajzolja sebeit
Egy sárba ragadt múltnak

A csepp lehull a sötétben
Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Csodáltam a derűs embereket
Lekötve az álomnak nevezett bűbűj által
Minden erőmmel utána rohantam, de
Elfáradtam, le akarok dőlni egy kicsit
A zavaros sötétség által őrizve

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

Elfeledem a fájdalmat és bánatot
Elvesztem a színt és az időt

Még a ma emléke is visszatér a Holdhoz
Oly messze a szél nem ér el, hogy
Hogy elgyengüljön és tövatűnjön

A múlandósága, visszhangzik

P!nk - Raise Your Glass

Emeld poharad

Igen, igen, kapcsold le a fényeket
Elvesztjük eszünket ma éjjel
Na mi a helyzet?

Szeretem ha minden túl sok
Hajnali ötkor bekapcsolom a rádiót
Hol a Rock & Roll?

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

Csapódás, csapódás, átkozottul forró
A buli melyik részét nem érted?
Bárcsak kiütnéd magad (már kiütötted magad)
Nem tudok leállni, felforrósodom
Le kéne zárnom ott helyben
Ez mostantól olyan (kibaszottul olyan most)

Hívatlan vendég
Tiszteletlen egoista
Hívj fel ha akarsz gangsta
Nem kell, hogy tetszen, csak táncolj
Miért vagy ilyen hülye?

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad

(oh, basszus, üres a poharam, ez szívás)

Szóval ha túl okos vagy ahhoz, hogy menő legyél
És becsaptak mint egy hülyét
Választhatod azt, hogy hagyod az egészet
Mi mindig, mi mindig
Tudunk egyedül bulizni

Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Emeld poharad ha tévedsz
Minden módon
Legyőzöttjeim
Soha nem leszünk nem leszünk mások, mint hangosak
És nyers, mocskos csodabogarak
Nem jössz és jössz és emeled poharad?
Csak gyere és gyere és emeld poharad
Nem jössz és jössz és emeled poharad? (rám)
Csak gyere és gyere és emeld poharad (rám)

Phantasmagoria - ...lost In Thought


Phantasmagoria - ...Elveszve a gondolatokban / elgondolkozva

Ha becsukom a szemem, itt leszel... mindig ...
amikor felébredek.
Nem csináltunk semmi többet annál minthogy csókoltuk egymást
ami egy “viszláttal” ért véget

Amikor számot adtam róla, te nem voltál itt
Maradj mögöttem
A múlttá válok, és ismét csak fájdalomtól
ég majd a mellkasom

Az arcok, és a magányos, megtört lelkek, amikhez szeretnék csatlakozni
 és többé vissza se térni. Nem térhetek vissza erre a helyre

Könnyes szemek amik mindig mindig
Túlcsordultak
Könnyes szemek, azok a szemek
Ez a nap, ez az idő soha nem tér vissza

Elvesztél a gondolataidban?

Az arcok, és a magányos megtört lelkek fényesen ragyognak
Lassan elhomályosultak, és kialszanak, mert végleg becsuktam a szemeim

A könnyes szemek olyanok mint az eső.

Könnyes szemek amik mindig mindig ( ahogyan)
az érzelmeim is  túlcsordultak.
Könnyesek a szemeim, a szemeim... a szívem miatt.
Néhány napon, abban az időben... együtt leszünk

2010. december 29., szerda

Kagrra - Shizuku

Cseppek

Mint mindig, kinyújtom kezeim a változatlan Hold felé
Feltárul bánataim doboza

Mint mindig, valami múló dologba kapaszkodok
Sötétséggel keveredett levegőt veszek

Ha világosan kérdezel
Miért születnek emberek, csak azért, hogy eltűnjenek

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Mit kívánsz a világ végéről...
Mindenki másokról beszél
Boldogan, mosolyogva
Mintha problémáik megoldhatatlanok lennének

A fagyott kétségbeesésnek
Kell lennie a lángnak melyet az emberek "szerelem"-nek hívtak

A sors ostorát bánat sodorta
Összefonódott kezeinket szétválasztotta
Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Ahogy a Nap feljő és lenyugszik
Örökké sírni fogok

Az állandóan áramló időspirálban
Végigfolyik hátamon, rólad
Érkeznek a melegség cseppjei, lassan de biztosan
Ez egy szívemet átható álom

Bár most őrzöm mosolyod
És aggodalmaid tenyeremben

Ragyogó, szeretet nélküli foszlányok
A kulcs ami megnyitja a jövőt

Sads - Porno Star

Lassú  az élvezet ezekben a szemekben, Ezekkel a szemekkel
teli élveted elszakad, az életed....

Az illatod, és a fehér bőröd az enyém, az enyém
Nedves nyelveddel nyalj végig nyalj végig

Az egyre több szirom, most olyan mint a kétségbeesés.
Átszeli a napjaimat, szükséged arra, hogy eltakard az arcod

Elveszítem a sorsom
Elveszítem a fejem
Elveszítem a napjaim
Ki ez a lány?

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Ajkaid fogságában... Olyan jó íze van ( az ajkadnak)
Mond el nekem, mit akarsz? A szemeid.. A szemeid


A hatalom szaga büdös, és gyorsan virágzik
Átszeli a mindennapjaimat, szükséged van az első alapra
Elvesztettem a sorsom
Elvesztettem a fejem
Elvesztettem a napjaim
Ki ez a lány?


Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!


Őrülten szédülök, szédülök
Te csak meztelen vgy
Elvesztettem a sorsom
Elvesztettem a fejem
Elvesztettem a napjaim
Ki ez a lány?

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár, yeah!

Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár
Igen, pornó sztár
Igen, pornó.

The GazettE - Shiikureta haru kawarenu Haru

Egy  eszköz volnék? Ezt kérdezem magamtól amíg az esőben rajzolok
Ha nem lenne semmi szeretet a szívben, hogyan tudnám mindezt visszafizetni neked?

A létezés értelme az amiért képes voltam megkötni magamat
A boldog jövő rám vár. Vajon érdemes ezt választani?

Kócos a hajam, és megfulladok a férfiak illatától,
amikor számolom a sebeimet amivel játszottál és amik végül a gyötrelmemmé váltak.

Lehetetlen megmenekülni a bánattal teli mocskomból
Senki se fog többé szeretni engem .

Amióta, amióta elváltunk.. Amióta, amióta elváltunk
Az élet mintha pofán vágott volna
Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem.
Valahogy kérlek bocsásd meg nekem a fájdalmat amit éreztél amikor először elhagytalak.

Valaki kérem mentsen meg...  ha a dolgok így maradnak...
 teljen meg fogok fagyni.
Valaki kérem mentsen meg... valaki kérem mentsen meg,


Rázkódni, mint aki megijedt  mint egy egy rémült gyerek...
Kiüvöltöttem mindent magamból

Amióta, amióta elváltunk.. Amióta, amióta elváltunk
Az élet mintha pofán vágott volna
Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem.
Valahogy kérlek bocsásd meg nekem a fájdalmat amit éreztél amikor először elhagytalak.

Szeretettel mondom, azt hogy viszlát kedvesem....

2010. december 28., kedd

Kiyoharu - Kimi No Koto Ga

Az öreg út végtelenbe nyújtózkodik
Az ablaktörlők szökni hagyják az esőt
Az arcod, mihez annyira hozzászoktam, hogy láthatom
Azon töprengek, miért lebegnek az árnyékok?

Ha a szobámban ülök, ahol a lámpa lezuhan
Az árnyékok majd eltűnnek
Bár az egyetlen dolog, amiért átlátok az ablakon
Az olyan dolgok, mint álmok, és remények, felveszem őket
És tudod, a szerelem, a könnyek, mindig megmaradnak
Tegnap nem voltak ott, de ha te itt vagy

Az esős út nem folytatódik
Az ablaktörlők megállnak, és nem látok ki
Még ha el is jön a holnap, semmi sem fog változni
De biztosan eljön a következő nap is

Megpróbálom visszalopni a fényt, mindig egy keveset
Behunyom szemeim, nem lesznek árnyékok
Ezután csak a kedves dolgokra fogok gondolni
Az égre, az éjszakára, a tengerpartra, és rád
És tudod, a szerelem, a könnyek, mindig megmaradnak
Az álmok és remények mindig ott lesznek nekem

Csak nevetek a feloldódó szélben
Rábízom magam a hosszú folyóra
Az egyetlen dolog amit látok, mikor felébredek
A nap, fehér felhők, és te

Az ég, a tengerpart, a csillagok, és te
Nagyon aggódok
Érted

How to Destroy Angels - A Drowning

Egy fulladás

Ez a visszatükröződő akító fény
Mintákat rajzol szemeidbe
Ez a bosszús visszatekintés
Minden elmúló pillanatra
A hullámzó örvény eljött értem
A fényes Nap által őrizve
Nézz meg mindent körülöttünk, jól
Nézz meg mindent amit tettünk
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam
Van egy aprócska ablak
Sáskaraj lepi be az eget
Talán csak el kéne tűnnöm
Ha képtelen vagyok fejem a dagály fölött tartani
Könyörgöm, valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok,
Megmenteni magam
Itt fulladok meg, könyörgöm
valaki?
Nem hiszem, hogy képes vagyok
Megmenteni magam

-OZ- - Athena

Az ijesztő éjszaka, egy remegő hangban
Áthalad rajtam, kétes szerelemmel üldöz
Örökre eggyé válunk
Ahogy szorosan hozzám simul

A szárnyak, amik szabadság nélkül repülnek
A múló holnap és örökkévalóság felé, múljon el

Álmok eltűnnek az égben, csak melegséget hagynak maguk után
Az érzéseim feléd semmit sem változtak
Hová mehetnék? Kitárom apró szárnyaim
Most tovább várok rád ezen a helyen

A fagyos éjszaka, az érdes hangban
Suttog nekem, egy megtört szerelemmel irányít
Soha nem lazul az ölelése
Ahogy rajtam nevet

A szárnyak, amik szenvedés nélkül, korlátlanul repülnek
A múló holnap elválik az örökléttől, múljon el

Álmok eltűnnek az égben, csak melegséget hagynak maguk után
Az érzéseim feléd semmit sem változtak
Hová mehetnék? Kitárom apró szárnyaim
Most tovább várok rád, üvöltök

Az érzéseim feléd soha nem váltják fel
Megállíthatatlanul kiömlött a napon, mikor az ég eltűnt
Ha a kívánságom valóra válik, még ha egy pillanatra is
Ezen a világon, ahol még mindig várok rád, egy mosollyal

2010. december 27., hétfő

Lareine - Refrain

(Refrén)

Fehér lépések közelednek
Még most, ahogy az elfojtott érzelmek
a téglákba kapaszkodnak
Az ősz függönyei halkan lehullanak

A várost elárasztó tömeg
mosolygós arccal üdvözli a telet
Egy magányos éjjelen valakinek
egy fény hív magához engem

Az óratoronyból, mit tudatosság nélkül másztam meg
Felnézek az éjszakai égre
És te ott vagy

A zengő harang felett megjelenik egy csillagkép
Mindig lenéz rám
De többé nem ölelhetlek téged?
És elérni sem tudlak
Homályos, eltűnsz...

Az évszak kabátot húz
Megolvasztja a fagyos életet
Szétszóródik az éjjeli égen
Fénytelen csillagokat rajzol

Illúziók városa
az óratoronyból nézve kéken izzik
Újra felnéztem az égre
Virágzol

A zengő harang felett megjelenik egy csillagkép
Mindig lenéz rám
De újra, másodjára, nem tudlak elérni
újra nem tudlak átölelni, de
Amikor a tél újra eljön

Találkozhatunk?
Megvédelek téged, aki tiszta fehér
Most egy koromfekete díszletté válok
ha a fénylő csillagok között vagy
változz hóvá ezekben a kezekben

Lareine - Kyokutou no Koibito

(Távol-Keleti szerető)

A bánat sóhaját viszi a szél
El akarlak vinni, amíg szerelmes vagy
Visszatérni a gyeplőkhöz, míg reszket
Megyek játszani, játszani egy dalt

Egy gyönyörű nő alszik a tövisek közt...
Szemei könnyekkel bezárult...

Haj, ami fekete rózsákkal fonódik egybe
Egy képzeletbeli hárfa bánat után kutat
Két kézzel játszik, míg reszket
Megyek játszani, játszani egy dalt

Egy gyönyörű nő alszik a tövisek közt...
Szemei könnyekkel bezárult...

Előre bámulok az üvegkard mellett
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne állj most meg
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Most szúrok az üvegkarddal
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne tűnj el most
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Előre bámulok az üvegkard mellett
Feláldozni valakit a keresztnek
Könnyek folynak, ne állj most meg
Az ébredés alatt engedd kivirágozni a fekete rózsát

Lareine - Emeraude ~ umi no miserarete

(Smaragd ~ Elvarázsol a tenger)

A kék madarak, mik nem tudnak repülni sebeiktől
a tengert bámulják, és kitárják szárnyaikat

Nézd, tekints erre a tengerparti képre
a zöld tenger ragyogása, és a fehér homokos part

A kék madarak, mik nem tudnak repülni sebeiktől
a tengert bámulják, és kitárják szárnyaikat

A lány smaragdzöld szemekkel
Nem tudom elfeledni ezt a festői tájat, mit veled láttam
Mit kereshetnek a kék madarak
a smaragdzöld tenger túlpartján?

Semmit sem kérdeztem utazásod okáról
a szél fújni kezd

Összezavarodva a tengertől, a származásom
Eltűntél

A szív ismétlődő ragyogása ezekről a hullámokról
Ki rajzolja ezeket a gondolatokat?

A lány smaragdzöld szemekkel
Nem tudom elfeledni ezt a festői tájat, mit veled láttam
Mit kereshetnek a kék madarak
a smaragdzöld tenger túlpartján?

Az árnyék, ami eloszlik a szenvedély napfényében
túl sok ragyogással égeti ezt a szívet
A lány megállította a szelet smaragdzöld szemeivel
és engem elvarázsoltak szemeid

Lareine - Cinderella Fantasy

(Hamupipőke fantázia)

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

A mély erdőből (a fény szekerén utazva) elsettenkedünk
A komor napok (elragadja őket a szél) megérkezünk a bálra

Egy csillár alatt táncolunk
Vékony karokat fogok megtartani

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

A ruha szegélye (lebeg és elsuhan) a gyors lépéssel
Egy virág a kézben (keringünk és fordulunk) most az ajtó kinyílik

Egy csillár alatt táncolunk
Vékony karokat fogok megtartani

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

Fantázia vagyunk
Én ilyen fantázia vagyok
Találkozunk majd egy illúzióban

Hamupipőke fantázia
Ez a te szerelmi történeted
Egy röpke kívánság elrejtve a szívben

Fantázia vagyunk
Én ilyen fantázia vagyok
Találkozunk majd egy illúzióban

Lareine - Bara wa utsukushiku chiru

(A rózsák gyönyörűen szétszóródnak)

Ha egy mezőn nyíló virág voltam
Semmibe veszem a nevem is
Jó lenne lebegni
amíg a szél magával ragad, de

Rózsák végzetével születtem
Arra születtem, hogy élénken éljek és tündököljek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Talán darabokra hullok
mint azok a csillagok, ahogy az idő visszatér
Egy közönséges élet
nekem nem megengedett, de

Megajándékoztak a rózsák végzetével
Mindig a szenvedély tüzében égek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Megajándékoztak a rózsák végzetével
Mindig a szenvedély tüzében égek

Rózsák, rózsák felségesen virágzanak
Rózsák, rózsák gyönyörűen szétszóródnak

Lareine - Tenshi ni Koishita Shoujo no Yume

(Álom a lányról, aki angyalt szeretett)

A hó angyalai eltévedtek a téli városban
Te is ilyen szereplő voltál? ragyogtál

Az összekulcsolt kezekben
Megvédjük az egyszerű fényt

Ha hallottam volna "nem találkozhatunk", akkor nem reménykedek
Most mindezért téged hibáztatlak
Nem találkozhattam az angyallal, megértem, de
Ah... te és ez a város, csak egy álom volt?
Ostobán vesztegelek ebben a fájdalomban

A téli ég ragyog, mikor valaki csillaggá változik
A végzet fonala összeköti a szíveket, együtt rajzolják a csillagképeket

Jobb így, hogy szakítottunk
Ha elrepülsz, akár a hó

Ha hallottam volna "nem találkozhatunk", akkor nem reménykedek
Most mindezért téged hibáztatlak
A szeretett hideg eltűnik
Ah... táncolni az éjjeli égen, ahogy te
Bárcsak visszatérhetnék azokhoz a csillagokhoz

Mikor az emberek alszanak, az angyalok unatkoznak
Fehér tollakkal borítják be a várost
Nem ismerhettem meg az angyalt, megértem, de
Ah... táncolni az éjjeli égen, ahogy te
Bárcsak ugyanazzá a csillaggá válnék

Lareine - Ano Hito no Aishita Hito nara

Szerelem mélyen elsüllyed a téli tengerben
Emlékei a felszínen sodródnak

Egy mosoly felmelegít minket a hideg éjszakán
Elnyeltek téged az ideérő hullámok

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán el fog hervadni

Az előretörő hullámok a szívverésre válaszolnak
ahogyan az érzelmek
Lassan sétáltál a homokos parton
és könnyekkel áztattad el

Egy mosoly felmelegít minket a hideg éjszakán
Elnyeltek téged az ideérő hullámok

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán...

Ha ő szeret téged, jobban mint én valaha
Ennek a virágnak nincs jelentése
Csupán el fog hervadni

Csupán el fog hervadni

2010. december 24., péntek

The GazettE - Miseinen

Eszeveszetten kerestem valamit
Normális ha botladozol, csak folytasd utad
Tudom, hogy őrültség, csak megyek tovább megbánás nélkül
Csak magamban tudok megbízni, nem volt szükségem barátokra
Karmaim amiket mindenbe és mindenkibe belevájtam
A kamaszkor szexualitása finom és múlandó
Erős akarok lenni, adj erőt, hogy egyedül élhessek
Őszintén, én csak féltem az elhagyástól
Tudtam, hogy semmi sem változna ha elrohannék
De képtelen vagyok megváltozni
A magány amivel kérkedtem két szárny volt,
Amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
A magabiztosságot amivel kérkedtem, lázadásnak hívják
Nem volt szabaság, semmi sincs a fényen túl
Kamasz Csavargó Napok
Fulladoztam minden egyes brutális új naptól
Mielőtt tudtam volna, tolakodtam akár a magány
Kemény volt. Hogy őszinte legyek,
Igazából nem akartam egyedül lenni
Mióta mindig megjátsza az erőset valaki elfelejti a másik igaz arcát
Fontos, hogy időnként lazíts és bízz meg másokban
Fájdalom...mikor sírni akarsz nézz fel a hatalmas kék égre
És kiálts hangosan
El akarod felejteni önmagad, így tudnod kell ki is vagy valójában
Apám, anyám és barátaim bátorító hangja
Ösztönöztek, még így is, hogy ily gyenge voltam, fényt adtak nekem
Fiatalságom magánya és fájdalma amivel kérkedtem
Két szárny volt amivel elszökhettem hitvány álmaimhoz
Ha lenne szabadság e tiszta, kék égben
Nem érdekelt volna ha ezek a szárnyak, melyekre büszke voltam leszakadnak
Rohanni kezdtem eszeveszetten az ég felé
Kitártam szárnyaim és repültem, és a pont amiben elbuktam a "szabadság" volt
Egy csodálatos családdal és csodálatos barátokkal
Ezek voltak életem legszebb napjai, ha újjászületek
Találkozzunk újra...

2010. december 12., vasárnap

Versailles - PRINCE

(Herceg)

Gyere, nyújtom a kezem és kivezetlek a félelemből
Az idő, mikor rád gondolok "Te, aki annyiszor sírtál és megsérültél"

A kedves, aki megtölti szívemet, és összetöri
Mielőtt az éjjel hajnallá változik
Pont így

Elviszlek magammal és nem engedem, hogy újra elszökj
Most karjaimban tartalak az ég felé, el akarlak vinni a jövő felé

Ah... érintés ezekkel az ujjakkal... ölelés ezekkel a karokkal...
lágyan megcsókoltalak téged
Meg akarom védeni a virágot, ami elrejti a törött szívet

A kedves, aki megtölti szívemet, és megolvasztja

Ismerni akarom ezt a védelmező boldogságot
Ami biztosan megvéd mindenkit kivétel nélkül
Így kell lennie, ahogy szeretünk valakit, és aggódunk érte

Elviszlek magammal és nem adlak oda senkinek sem
Most ölellek, az ég felé, el akarlak vinni a jövő felé

Nem tudom mindkét kezemet magasba emelni
Ha így repülhetnék az ég felé, szorosan átölelnélek

Elviszem a szívedet, nem tudok újra elválni tőled
Most mindent szorosan ölelek, el akarlak vinni a jövő felé

Versailles - The Umbrella of Glass

(Üveg ernyője)

Bevezetés, az eső zuhogni kezd
Egy dallam örvénylik, ha a szeretett személyre gondolok

A gondolatok vég nélkül hajszolnak engem
Az álmatlan éjszakán elnyomják a lélegzetemet is
Gondolatok, amik visszhangzanak

Az eső a szerelem versét játsza a szeretett személynek
az üveg ernyője ez a szív
Erősen üti, dobol rajta
Nem ér véget az esőzés

Ah... még a szívverések gyűrűi a víz felszínén
Elfedik a remegő gondolatokat

Ha a hang nem rombolja le egyiket sem
Legalább szívem mélyéről énekelek
Könnyek előjátéka
Ezzel a remegő hanggal

Az eső a szerelem versét játsza a szeretett személynek
az üveg ernyője ez a szív
Erősen üti, dobol rajta
Nem ér véget az esőzés

A szív mélyében megtörik, azt mondja "maradj mellettem"
Gondolatok, amik visszhangzanak
Játszanak és eltalálják ezt a szívet

Csak egy egyszerű üzenetet énekelek "maradj mellettem"
Amíg újra nem találkozhatunk
Csak annyit szeretnék mondani "maradj mellettem"...

D - Kaze ga mekuru peeji

Egy széllapozta oldal

Ha egyszer teljesen összetörnék, nem így folytatnám az életemet
Már teljesen elfelejtettél? Ha ez lehetséges

A szél ellapozza az oldalt, egy fakó kép, a történet folytatódik

A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
Egy megfordított kép vagyok magányosan
Mennyi idő is telt el azóta, hogy újra és újra megírtam neked a levelet és sosem küldtem el?
Várom a választ, de nem számítok rá

Kiesett szeretett verseskötetedből, elfelejtettem visszaadni
A préselt virágok gyönyörűen kivirágoznak, annyi amennyit az idő összegyűjtött

Hiányzol, az útmenti fák, amik mellett épp most elhaladtunk, élénken váltják színüket, susogva

Az úton elhaladunk melletük mikor az új levelek nőnek

Félelem nélkül
A növekvő falevélhalmot hó takarja az évszakban, ami biztosan
Szívem melegét kutatja
Megtalállak, akit szeretek, lángok által körülölelve

Érted? Minden napon, ami mellett elhaladunk
Új virágok bontják szirmaikat
A jelen amit láttunk a távolban egy nap szintén csak emlék lesz
A megfordított kép te vagy

2010. december 11., szombat

Uverworld - D-technolife

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Fogom kezed
Ne add fel az életed

Mindezt elveszítjük majd egy napon?
Meg akarlak védeni téged és mosolyodat, de eltűnnek
Még az engem szólító hang is elhal
A szél ami követett ennyi időn át, eltűnik
Megtalállak

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

A legkülső réteg csak a borító
Azt mondtad, képes volnál egyedül élni az életed
Már fájdalmasak számodra az evilági kedves szavak
Annyira, mert nem szólnak hozzád

Wow, a te kezedet fogom
Wow, vágyódom az egyszerű kedvesség után
Emlékszel?
Az ismert fájdalomtól, képes voltál kedves lenni valakihez
Irányítsd az életed

Kínzott egy csillapíthatatlan fájdalom bánatodban
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Egy sosem látott jövő be fog következni, jelentése van
Most minden olyan tökéletes, mindenképp tudnod kell, hogy az idő közeleg
Akár egy berozsdásodott ember

Hogy láthatnám az élet értelmét?
Szertefoszlik, te vagy az egyetlen...

Te, aki elmész, könyörögtél, hogy ne legyen vége
"Nem tudok többé mosolyogni, nem szeretem az embereket", ne mondj ilyeneket
Most, nemsokára, nem láthatlak többé
Ez jelent mindent
Eltörölhetetlen múltunk teherként nehezedik ránk
Ne add fel az életed

Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékszel...a más életedre?
Jobb, ha mindent elfelejtesz
Emlékezz...nincs visszaút
De wow, az időn át, egy nap, meg fogjuk érteni
Akár egy elferdült emlék

Kagrra, - Yousai

Pompás fesztivál

Tánc, tánc, kört formálva, tánc, tánc, mindenki!
Tohyra, tohyra, a dobtól és a fuvolától, tohyra, tohyra, mind vezetünk
Tánc, tánc, a tűz körül, tánc, tánc, fogd kezedbe a fáklyát
Tohyra, tohyra, tánc, tánc, tohyra, tohyra, a harang kongása...

Ének, tánc, rácsavarodik az ujjakra, ének, tánc, mint egy táncoló báb
Torere, torere, a fesztivál zenéjétől, torere, torere, mind meghívottak vagyunk
Ének, tánc, a fény és sötétség között, ének, tánc, elmerülünk
Torere, torere, az árnyékból jő, torere, torere, oly furcsa...

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Tánc, tánc, emeljétek fel fejetek, tánc, tánc, ti ördögi lelkek!
Tohyra, tohyra, kongasd meg a harangot, tohyra, tohyra, tánc és taposás
Ének, tánc, ahogy édes bort vedelnek, ének, tánc, a sötétség e győzelméért
Torere, torere, a bolondok, torere, torere, kiáltanak

A szél örvénylik, a halál jelei szétszóródtak,
A fák hajlonganak, ellopták álmunkat
A tűz vadul ég, az élet kioltatott,
A hegyek kettéhasadnak, mindent elnyelnek

Keresve egy fénnyel teli világot, szüntelenül vitázunk
Az öldöklés tépőfogai többé senkinek sem kegyelmeznek
A hulló könnyek a földre érnek, eláraszt még fényesebben

Aa...mily megindító...aa...mily szánalmas

2010. december 7., kedd

Versailles - Shout & Bites

(Kiáltások és harapások)

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak

A fogyó Hold órája alatt érezni az édes vér illatát
Lebegő szitakötők mind rettegnek

Ők, a halott istenek küldték ezt a vágyat ajándékba?
Eldobva a rombolás varázsát

Kiáltások és harapások
Amilyen vad, olyan gyönyörű
Kiáltások és harapások
A kék kulcscsont felett

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni

Kiáltások és harapások
Amilyen vad, olyan gyönyörű
Kiáltások és harapások
A kék kulcscsont felett

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni
Az a gazos rózsa

A gazos rózsa tövisei nevettek
És a halál sötét istenébe fúródtak
A gazos rózsa mérge
Valameddig behatolt testembe Ah... Nem tudok aludni

2010. december 5., vasárnap

-OZ- - Zenith

(Csúcspont)

Neked, aki megfogta kezem, egy szívtelen hold
Fél indíték, fél gyengeség
Leejtem szemhéjamat

Lefesti a süllyedő sötétség
Minden te vagy, minden üres
Kielégítetlen

Kemény feljutni, kemény feljutni
Könnyű zuhanni, kemény feljutni

A vérmérséklet folyton zuhan
Veszítek... elfátyoloz

Lábaim elbuknak a hosszú napokban
A könnyelmű „én” elesik

Kemény feljutni, kemény feljutni
Könnyű zuhanni, kemény feljutni

A vérmérséklet folyton zuhan
Veszítek... elfátyoloz

A csúcspont céljai...

-OZ- - Venom

(Méreg)

Egy hazugság áll az utamban

Álcázott csalás [ szépség, szépség ]
A szerencsétlenség fogságában
Elcsavart folyamat [ zsákmány, zsákmány ]
Színeket adok hozzá, kövess...

Álcázott csalás [ szépség, szépség ]
Az elszigeteltség ismeretében
Elcsavart folyamat [ zsákmány, zsákmány ]
Amíg meggyőz

Beléd harapok egy megtervezett csapdával
Az édes sóhajoktól a szavakig, mikre vágysz

Ajkaimmal megérintelek, belefulladok ebbe a méregbe
Egy csendben fogyó hold alatt
Ha egy új sebet okozok reszkető bőrödön
Nézd, te mindig az enyém leszel

Térj vissza... lent mélyen... engedj... összeomlás...

Nem veszed észre a megtervezett csapdát
Az édes sóhajoktól, amik a vágyott szavakban vannak

Ajkaimat bazárom, erre a méregre vágytál
Egy homályosan csillogó, fogyó hold alatt
Egy gyermeki, ártatlan hanggal ráveszel engem
De te...

Ajkaimmal megérintelek, belefulladok ebbe a méregbe
Egy csendben fogyó hold alatt
Ha egy új sebet okozok reszkető bőrödön
Nézd, te mindig az enyém leszel

-OZ- - Pressed Flower

(Préselt virág)

Egy sodródó, fiatalos árnyék és álcázott drágakő a kézben
Egy feledhetetlen, névtelen virág
ami még mindig határozatlanságban remeg
Félelemmel tölt el engem

Miben reménykedsz?
Egy napló lapjai között
Az elrejtett szavak
Maradandó alak
Minden dolog, amiben hiszünk
Egy napló lapjai között
Hagyjuk erősen visszhangzani
Amíg darabokra szakad

Egy kibírhatatlan szerelem előre küzdi magát, elnyomja létezésemet
Az örök díszes virágok csak az emlékezetben élnek
Félelemmel tölt el engem

Miben reménykedsz?
Egy napló lapjai között
A szív,amit elvesztettél
Maradandó alak
Minden dolog, amiben hiszünk
Egy napló lapjai között
Hagyjuk mélyen bevésődni
Amíg szétmállik

Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Ne nézz vissza, Ne add fel
Ne hezitálj, Egyenesen

Ha neked valóra tudott válni, álmaim átlépik az időt
Átlépik a holnapot, most fényben fürdök
Így minden megmaradhat

Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Indulj... Mostantól...
Arra a helyre... Gyere velem...
Ne nézz vissza, Ne add fel
Ne hezitálj, Egyenesen

Ha neked valóra tudott válni, álmaim átlépik az időt
Átlépik a holnapot, most fényben fürdök
Így minden...

Ha el tudtam érni, hogy egy álom veled együtt virágozzon
Gyűlik az idő, gyűlnek a holnapok, most dobd el tétovázásodat
Így ez a fény megmaradhat

Luna Sea - Storm

(Vihar)

Hirtelen felébredtem az éjszaka közepén
A platinafények közepette
Ez a ragyogó város nem is olyan rossz
Tudom, hogy átjutok ezen a viharon, veled vagyok
Szereted ezt a vihart?
Keressük tovább a ragyogást

Szereted ezt a vihart?

Egymást öleljük, biztosan ennek a féktelen viharnak a közepében
Nem volt semmi, amit az első helyről elvesztettünk, igaz?
Érezned kell a kezeidet, különben nem tudod elkapni a fényt
Mit fog ez elvinni hozzád?
Azt, amit kívánok, amit te kívánsz

Csókolj meg a viharban...
Csókolj meg a viharban...

Egymást öleljük, biztosan ennek a féktelen viharnak a közepében
Nem volt semmi, amit az első helyről elvesztettünk, igaz?

Az igazság gyáva, ezért nem fogja soha megmutatni magát
De mi soha nem válunk el egymástól
Érezned kell a kezeidet, különben nem tudod elkapni a fényt
Mit fog ez elvinni hozzád?
Azt, amit kívánok, amit te kívánsz

Csókolj meg a viharban...
Csókolj meg a viharban...

Luna Sea - Love Song

Még mindig nem hiszem el, hogy nem vagyok többé egyedül
Nem láttam önmagamat, amíg meg nem ismertelek
Egyedül sétáltam, és nem vettem észre a vakító fényt előttem
Megijedtem attól, hogy a karjaimban tarthatlak

Hiányzol, a szemeid
Szeretlek, eláraszt

Végigharcolom az életem, harcból és sérelmekből áll az élet
Ezekben hittem addig a napig, amikor megismertelek
Még ha meg is sérültünk az úton, szerelmünk erős maradt
Tovább akarom ölelni ezt az álmot, ez még nem a vége, de

Hiányzol
Tudom, hogy egy nap
Szeretlek, sebed majd begyógyul

Annyira hiányzol
Szerelmes Dal, Együtt
Tehát soha nem engedlek el

Tovább akarom hinni, hogy nem vagyok többé egyedül
Ha valaha hiányzok neked, csak öleld gyengéden szívedre ezt a dalt

Hiányzol
Újra boldoggá tesszük ezt az álmot
Szeretlek... egy nap

Ezért el akarom mondani
Szerelmes Dal, Együtt
Ott akarok lenni melletted
Igen, még mindig szeretlek
Szerelmes Dal, Együtt
És nem, soha nem feledlek el... és a szerelmedet

Szeressünk, szüntelen...

Luna Sea - I for You

(Én neked)

Hé, az igazság az, hogy valaki azt mondta, nem szerethetek bárkit
Végre rájöttem a találkozásunk fontosságára, ideges vagy

Ha azért találkoztunk, hogy megsebezzük egymást, ez túl szomorú

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Csak az igaz oldaladat keresem

Még mindig kínosan mosolyogsz
Még mindig illik hozzád a szomorúság

Ha arra születtem, hogy találkozzunk,
vajon tudok változtatni?...

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Túl sokat bántottak, de pontos leszek
Szívemből szeretlek
Ki akarom törölni az összes rád zúduló fájdalmat
Én neked

El akarok mondani neked valamit szívemből...
Ha örökké csak a mosolyodat nézhetném

Szívemből szeretlek
Össze akarom gyűjteni az összes fényt neked
Én neked

Luna Sea - Desire

(Vágy)

Miért repül az idő? Miért vagyok szerelmes?
Olyan ijesztő, majdnem elvesztem az eszem
Amikor előtted állok, miért nem tudom azt tenni, amit akarok?
Elfogva érzem magam

Ismerem a jövőt
Nem vagyok elégedett
Amíg meg nem ismerlek téged

Az idő újjászületik, a sivár utca üvölt
Meg akarlak védeni

Ismerem a jövőt
Nem vagyok elégedett
Ha nem vagy itt

Őrjöngve ki akar törni a mellkasomból
Szívemet elragadják
Nem félek még attól sem, hogy hevesen és mélyen megsebeznek
Nem számít, mennyire törik össze a szívemet
Ha darabokra is törlek téged
Arra késztet, hogy erősen és szencedélyesen öleljelek
Mindenedet

Volt olyan szerelmen, ahol az érintés is belevésődött az éjszakába
Szerelmem árnyékai

Őrjöngve ki akar törni a mellkasomból
Szívemet elragadják
Nem félek még attól sem, hogy elszomorítanak
Nem számít, mennyire törik össze a szívemet
Ha darabokra is törlek téged
Annyira heves, lélegezni is lehetetlen
Most csókolj

Kérlek, ölelj erősen
A múltad és bánatod
Nem áll meg, senki sem tudja megállítani

Miért repül az idő? Miért vagyok szerelmes?
Olyan ijesztő, majdnem elvesztem az eszem

2010. december 2., csütörtök

-OZ- - Colors

(Színek)

Egy üvegszínű illúzió, az illúzió, mit veled láttam
Biztosan eltűnik majd anélkül, hogy valóra válna
Ezek a könnyek felhalmozódnak az ajtón, mi összetörni készül
Biztosan elárasztják majd a jövőt

A világ megint felébred
átölel egy félbeszakított álmot
Búcsúzok ettől a szerelemtől, bánattól
holnap találkozzunk újra

Sírok érted... Színek érted...
Emlékeim örökké egyszínűek maradnak
Sírok érted... Színek érted...
Még ha több színt is adok hozzá, eltűnnek

Egy üvegszínű illúzió, egy összetört illúzió
Nem tudok visszatérni abba az időbe

A másik ajtó, amit nem mi választottunk
Bizonyára a boldogsághoz vezet

Sírok érted... Színek érted...
Átlátszó láncok, képtelenek elszakadni
Sírok érted... Színek érted...
Hátat fordítottunk egymásnak, és elsétáltunk

Egy üvegszínű illúzió, az illúzió, mit veled láttam
Biztosan eltűnik majd anélkül, hogy valóra válna
Ezek a könnyek felhalmozódnak az ajtón, mi összetörni készül
Biztos ez a jövő?

Egy üvegszínű illúzió, egy összetört illúzió
Nem tudok visszatérni abba az időbe
A másik ajtó, amit nem mi választottunk
Bizonyára a boldogsághoz vezet

-OZ- - Last Shell

(Utolsó kéreg)

Ebben a bezárt szobában
Bámulom a felszínre törő illúziókat
és a magány kiömlik

Csendben hulló könnyek ölelkeznek
A hívás illata
Ha nyugodt maradtam volna
talán megmenekülök

Összetörik a tekintetemben
Magány a gyengeségembe harap
Valaki meg tudná tanítani nekem?
Valaki meg tudná adni nekem?
Amíg egszer újra élhetek
Még a bűnöket is felhalmozom majd
A világ egy hangja átrepül az életen

Csak várj
Szólítsd a nevemet
Hunyd le szemeid
- Ha csak eltűnünk -

Csak sírj
Ússz az átkomban
Találj rá érzékeidre
- Ebből a világból-

Mint egy álom, veled álmodom
Amíg gyönyörűen elnyúlik
most...

Összetörik a tekintetemben
Magány a gyengeségembe harap
Valaki meg tudná tanítani nekem?
Valaki meg tudná adni nekem?
Amíg egszer újra élhetek
Még a bűnöket is felhalmozom majd
A világ egy hangja átrepül az életen

Csak várj
Szólítsd a nevemet
Hunyd le szemeid
- Ha csak eltűnünk-

Csak sírj
Ússz az átkomban
Találj rá érzékeidre
- Ebből a világból-

Mint egy álom, veled álmodom
Amíg gyönyörűen elnyúlik
most...

-OZ- - Filmy

(Áttetsző)

Az eső most darabokra törik ebben a tiszta hangban
Az érzelmek mindent elfednek, kettészakadnak

Beteges érzelmek
Nyugtalanság és öröm
Tovább imádkozok, amíg elér hozzád

Áttetsző a jövőbe tekintve, terjeszkedik, akár ez az ég
Érezz, mert egy eddig láthatatlan világot mutatok csak neked

A fehér holdat most felhők takarják el
Elveszthetem utamat visszafelé, káprázatosan szertefoszlott

Beteges érzelmek
Nyugtalanság és öröm
Továbbra is hinni fogok, ha ezt kívánod

Áttetsző, gyűjtöm a túlcsorduló kívánságokat ebbe a szívbe
Érezz, a holnaphoz vezető ajtó a kezedben van

Kihívni az előérzetet
Megbecsülni a tanítást
Megváltoztatni a viszonzást
Igazán ismered önmagad?

Áttetsző a jövőbe tekintve, terjeszkedik, akár ez az ég
Érezz, mert egy eddig láthatatlan világot mutatok csak neked

Áttetsző, gyűjtöm a túlcsorduló kívánságokat ebbe a szívbe
Érezz, a holnaphoz vezető ajtó a kezedben van

The GazettE - Pledge

The GazettE - Fogadalom


Ez csak bánt, miután találkoztam a fájó tényekkel legbelül
Amikor  találkoztunk azt kellett volna látnom, hogy egy lépéssel közelebb kerültél a bűnhöz.


Egy egyszerű hazugság tört fel minden nap
Legalább felcseréltük  a kétséget
Tudtuk, elvesztettük a életünk értelmét.

Ezen a télen már másodszor állsz itt anélkül, hogy mutatnád, eltévedtél
Emelt hangon keresem a szavakat amikkel bánthatnálak
A zuhanó könnyeink összegyűltek

A magány és a szabad kétségek öleléselében boldog vagyok
A fényt gyenge szerelemként kéne ismerni, és mégis külön vagyunk

Nem akarom hallani a hangokat amik tele vannak hazugsággal
amik  bizonyára melletted állnak

Még ha nincs is szükségem a szerelmedre
Akkor is legyél mellettem.

Bocsánatot kérek a megtört szomorúságért, ami szétáradt benned
Az elsőtől az utolsó szóig te vagy ebben a dalban
Meghagyva ugyanazt az álmunkat egymás mellet.

A kis hazugságok olyanok, mint a fehér különböző árnyaltai  ez majd megmutatja a szándékaink 
Annak érdekében hogy elfejeltük az emlékek jelentését.

Elköszönni a séták végén
aztán megint együtt menni

Természetesen nem veszítjük el a kölcsönös szerelmünk látványát
azért mert a szomorúság holnap mindkettőnkre rátalál
A jó szám még csak a csalódottság reménye

Néhanapján a múltban együtt éljük át az évszakok változását
El fogunk tűnni ahogyan a lángoló éjszaka áttöri a sötétséget.
Nem felejtek
Nem veszítem el a tényt, hogy mindkettőnk benne van ebben az álomban,