2010. november 26., péntek

Versailles - God Palace - Method of Inheritance -

Isteni Palota - Öröklés módja

Isteni Palota, Apostol, Mi adjuk a halál bilincseit
Újjászületés módja, Dicsőség Istennek!

Fájdalom és szenvedés elviselik az emlékek másik oldalát
A föld születése az időt szólítja
Szeretetet ad az embernek az égben, madarakkal
Az ítélet nyila velünk

A gyengédség kegyetlen játék, az örökkévalóság szerelme a magány
Ezért tudtunk élni és hinni
Szerelem, tudsz szeretni
Álom, találkozzunk egy álomban
Engedelmeskedj, ne árulj el

Miért születnek az emberek, csak hogy megsérüljenek a szerelemtől?
Ez fájó, ez fájó, a vég szétválaszt minket
A szenvedés akár egy spirál, nem menekülhetsz előle

Ha újjászületek, ezt a tüskékből álló fájdalmat
rózsává változtatom, gyönyörű szirmokkal

Ah... a szemek belsejében ragyogni kezd
A világ megváltoztatja színét
A feltámadás kétségében
Az öntudatra ébredés távoli... az ítélet elkezdődik

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Megyek együtt élni a magánnyal, rózsákkal beborítva
Szorosan mellkasomra ölelem az örökkévalóságot, ahol a fény megszületett
Amióta szeretlek és gyűlöllek téged, az ember ilyen
Ki hullajtotta el ezeket a könnyeket?

A magány egy tréfás gondolat, a könnyek az emlékek ébredései
Teljesen kivirágzik valakinek, szorosan szívembe zárom a sorsot

Szépséggel, ragyogással, és erőszakkal élni
Egy élet a rózsák színével, a szerelem és magány menüettje

Táncolj, mint egy pillangó, amíg a harangok szólnak
Gyönyörűen, gyönyörűen, gyönyörűen kivirágzik
Késő éjszakáig, amíg a menüett csábításba nem fullad
Az örökkévalóság vége

Ahogy ez az igazság, ki cserélte le egy álomra?
Isten, ez a te cselekedeted? Mi szakítja el a félelmet?
Az emberiség egy nap elpusztul? Ezúttal te adod a magányt!

A rózsával élünk
Te birtoklod a sorsot
Idő a kegyelmed
Én már isten vagyok

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése