2010. november 11., csütörtök

Versailles - Destiny - The Lovers -

(Végzet - A szeretők-)

Lépéseid hangja eltűnik
Az eső eláztatta szívemet
Nem tudom átölelni ezt a magányos rózsát
Ami ennek a városnak sarkát díszíti

A csend arra késztet, hogy emlékezzek
A melódia sóhajai üveggé válnak
És mikor összeérnek, eltörnek
Soha többé nem térhetsz vissza

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Most nem lenne ez a fájdalmam
megsebeztelek ezzel a kézzel

Látomásom volt a pillanatról, mikor találkoztunk
Könnyekben törtem ki, a törött üveg melódiája
Tovább játszik, a látványod
soha többé nem jelenik meg ebben a tükörben

Nincs hely, ahová el lehetne rejteni egy megsebzett szívet
Mikor átölelem ezt a szerelmet, darabokra törik
De folytatom, amíg ez a szív dobog

Kérlek, ne hagyj egyedül
Mosolyogj újra
Míg az éjjel hajnallá változik

A régmúlt napokat nézve
Ezzel a sebbel, nézzünk szembe
A közelgő búcsúnkkal együtt
Nem számít, milyen fájdalmas, ölelj át

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Nem ismerném ezt a melegséget
Meg akarom fogni kezed

Ragyogásodnak nem a múltamban kellene lennie
hanem a jövőben

Ezért, oh végzetem, kedvesem
Maradj mellettem
Míg a halál elválaszt minket...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése