2010. november 30., kedd

Versailles - Amorphous

(Alaktalan)

Ráébredek, hogy ez egy illúzió
A homokfal mögött omladozik
A tenger végére ez túlcsordul

A távolságot keresztezték
Ez a történet nem hagy engem aludni
Kifarag, akár egy tutajt
A végére kellemesen puhává válok

Szemeim lehunyom, egy csónakban
A sötétség felé evezek
A viharos tenger maga alá temet

A nyugtalanságok korába születtem
Felmészt a történelem örvénye
Erősen szeretnék élni, akárcsak te
Ebbe az elképzelésbe senki nem szólhat bele
Ég veled szeretett kedvesem

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A csendes napok, békés hullámok, és az új világ

Ah... meddig fog tartani?
Egy álom töredékei, amik nem mozdulhatnak
A közepében ott vagy te

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
Elmerülsz a mély sötétségben, szíved legmélyéig

A tenger terjeszkedik... a végtelen éggel összefonódik
Lágy szelet és csöndes napokat hoz magával

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A tenger vége, körbeforog, és csak árad

Elvisznek a hullámok, megtörnek a parton
Belefulladok a szerelembe, ami nem szűnik
Ilyen emlékekben szeretnék elmerülni
Ah... az alvó tengeredben

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése