2010. november 1., hétfő

Lareine - Setsurenka

Együtt, kézen fogva az esti szellőben
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

A virágok, mik ragyogtak, hívta őket a téli éjszaka
Az évszak, mikor veled sétáltam, az örök hó dalává változott

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Nem hagytál el, mindig, mindig bennem élsz

Üldözlek, míg az esti szellővel játszol
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

Szavak után kutattam, a mögöttem álló alakot nézve
Elrejtem a gondolataim, de a mosolyod soha nem tűnik el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben egy védelmező csillaggá válik

Végtelen érzelmek
Ha el tudnád felejteni
Ezt kívánom...

Ha ilyen mélyen is vagyunk
Miért futsz el?
Fehér virágok világa

Ha egy nap újjászületünk
Az elfeledett ígéret beteljesül?
A hó virágai szárnyra kelnek
Az életünk megváltozik, újra találkozhatunk

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Mindig, mindig beszélj hozzám, és ne felejts el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben ragyogni fog, és nem alszik ki

Változzunk csillaggá, ami megvédi a havat
Beleszeretünk a hóesésbe
Mostantól az ő kedvéért éljünk
Változz csillaggá... változz csillaggá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése