2010. november 1., hétfő

Lareine - Fleur

(Virág)

Az alkonyati ég felhői között rés nyílik
egy csodálatos fény tör át rajta
És az alakot, mit egy leheletként látunk csak
még nem vettük észre a virágot

Az alakot felébresztette a mindent elvakító fény
és elhagyta önmagát egy kismadár suttogásáért
Nem vette észre, hogy mélyen megsebezték
ahogy a virágok a felhők közt nyílnak

De a szépia színű emlékek
egész idő alatt visszatükrözték a néma eget
És most észreveszem, hogy annak a személynek érzelmeiben
a gyengeséget ölelem

Az ég szíve fájdalmasan lángol a naplementében
Ez volt a te vágyad
"A tekintet elfedi a nyilvánvaló boldogságot"
De jobb keveset adni a kevésből
Azonban ismét túl késő

Az igazság az, hogy akkor, azon a helyen
megfogtam kezed, hogy magam mellett tartsalak
Többé nem térhetünk vissza?
A találkozás lehetősége azon a reggelen...

A napnyugta, mit festettél fájdalmasabb, mint leírni
és azok a fájdalmas emlékek
Még fájdalmasabb elfeledni őket,
mint megbánással összegyűjteni

Ha van valami, mit tehetek, neked adom ezt a virágot
(a virágban... a virágban...)

Ismét ezt a hervadt virágot tudom adni,
és ezzel színezem önmagam

Egy szépia színű múlt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése