2010. november 1., hétfő

Lareine - Blue Romance

(Szomorú románc)

Remegés ebben az ezüst áramban, úgy tűnik, elvesztem a nyomod
és minden eggyé válik ezzel a csillaggal...
Az eget néztem, egyedül egy fagyos éjszakán

A képek rólad, kékre színeztem, összegyűltek elmémben,
mint az elszáradt falevelek, és most betemettek

Szomorú románc, eltűnt az árnyékok közt
Szomorú románc, kis testedet ölelem
Fésülni szeretném a hajad...
kedvesem...

Ezen a fehér tájon, alakod beleolvadt
Engedd, hogy a hangom elérje... elérje a helyet, ahol vagy

Kék árnyékod beleveszett az éjszakai égbe...
Egyre távolabb vagy tőlem... eltűntél...

Szomorú románc, eltűnt az árnyékok közt
Szomorú románc, kis testedet ölelem
Fésülni szeretném a hajad...
Túlságosan is szeretlek...

Ezen a fehér tájon, alakod beleolvadt
Engedd, hogy a hangom elérje... elérje a helyet, ahol vagy

Alakod beleolvadt ebbe a fehér tájba
egyedül, tovább álmodok...

Remegés ebben az ezüstáramban, úgy tűnik, elvesztem a nyomod
és minden eggyé válik ezzel a csillaggal...
Az eget néztem azon az éjszakán

Szomorú románc, fekete és fehér átfedések
Szomorú románc, és kék fényben ragyogsz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése