2010. november 20., szombat

Kagrra, - Meguru

Forgás

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A szívemben lévő fájdalomnak élek

A mulandó világ díszei
Ahogyan gondolataim rohannak
Kedves szavak csak most
Ne állj meg, elmennek a föld legvégéig

Ah, a szél elhal, követve az éjt
Virágzás, mindent és mindent figyelmeztet a fájdalom

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Keresve a lelkiismeretesség végét
Egy örök vándor

Ah, miért idéz elő az idő ilyen érzéseket
Változik, minden és minden egy színtelen végtelenség felé
Ah, a szél elhal, követve az éjt
Mintha minden körülvenne, mintha figyelmeztetne arra, hogy mindent szeressünk

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése