2010. november 20., szombat

Kagrra, - Izanai no Jukai

A kísértés erdeje

Nem hallom azon napok hangját, mert csak a fájdalom marad
Mintha körülölelne egy száraz szél, én csak lebegek
A Napsugarak átjárják szemeim, emlékek jelennek meg elmémben
Valahol elfelejtettem a véget, az idő űrjébe temetve

Keresem a szavakat, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Ez az évszak mikor a holt levelek táncolnak, az ég távolabb van mint bármikor
Sóvárgó kézfogások, megyek az erdő felé ahol nincs senki más

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Keresem a szavakat amiket képtelen vagyok kimondani, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Bár visszafordíthatnám az időt, más utat választanék
És sétálok, egyedül az erdő felé

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése