2010. november 22., hétfő

Kagrra, - Arishi hi no bishou

Távoli múltam sebei

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Fény özönlik be és az évszakká válik, valahogyan
Mosolyogva emlékszem hangodra

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

Bámulom a sima Napot, egyszerűen, sóhajtva, azon a napon
Ha visszatérhetnék, mégegyszer, csak hallani akarnám hangod

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Távol attól az időtől, hívsz engem, agy érzek

Ha csak ezek a mulandó emlékek, sosem tűnnének el, még mindig itt sírok

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése