2010. november 10., szerda

Girugamesh - Enishi

Mindig befejezetlenül hagyom a dolgokat,
Elrontok mindent amit megérintek,
Mindenki panaszkodik rám, ez feldühít.

Akkor, azon a helyen,
Megvizsgáltam ki is vagyok,
Azt hittem képes lennék megragadni az eget és a csillagokat.

Az a különleges személy ott rejlik mindenki
Szívében, igaz? Ennek az elérhetetlen személynek
Ki kell fejeznek hálámat mielőtt túl késő lenne.

A teher és a felelősségek,
amik az évek alatt felhalmozódtak.
Az elfelejtett szívfájdalmak, most végül
Képes vagyok mindet elviselni.

Tovább reménykedem, tovább sétálok,
A nap felé amikor megragadom az eget és a csillagokat.

A szín hervadhatatlanul, az augusztusi nyárból,
Örökké perzseli szívemet,
Sohasem válnak el.

Anyám csendesen álmaim felé terel.
Szavakba önteni könnyű, de most
Semmit sem mondanak.
Köszönöm, hogy felemeltél engem e napra, képes vagyok
Elmondani neked.

Tovább reménykedem és könyörgök,
Szívembe vésem.
A nyártól, mikor esküt tettünk,
A mai napig mikor valóra váltjuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése