2010. november 25., csütörtök

DIO - Carry Down

Mikor a fény kivilágítja a várost
a holnap nélküli emberek meghalnak
Belefáradtam az utazásba, ami nem hoz reményt
ma éjjel az emberek is eltévednek

Mióta bemocskolt ajkaiddal küzdök
Ki akarom kerülni a szavakat, mik sóhajként törnek fel

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Lenézek a felhőkarcolókról
a tájat elönti a fény
Senki sincs egyedül
Nem ízlelik meg a magányt

Most is gondolkozok. Hová akarok menni?
Kivel akarok találkozni? Mit akarok? A növekvő hold eláraszt

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Nem számít más, ha mi közel vagyunk egymáshoz
Nincs senki, aki így tudna szeretni
Mert ők félnek a fájdalomtól
"Az éjjel egymásba fonódó dallamai"

Miért folynak a könnyek? Fájdalomban élsz?
Vagy ez egy álom az ostoba élet üldözésére?
Melyik isten fog mosolyogni? Engem egyik sem érdekel

Ha félsz, hogy elárulnak, nem leszel vele egyedül
Az időszak, mikor féltél megismerni engem, lezárult

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Ezért ma éjjel az álmok szavaival
a bőröd alá temetem ezt a kísértést
Hol sír a szíved a nevetéstől?
"Emlékszem a dalra a szomorúság végéről"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése