2010. november 9., kedd

D'espairsRay - Yami Ni Furu Kiseki

(Sötétségbe hullott csoda)

A csodálatos, magányos égben
véget nem érő gondolataim lebegnek
A hideg szelek elhozzák az évszakot,
fagyott, fehér sóhajom beharangozza a telet

A hangom a neked írt levélben
A fehér hóval együtt feléd viszi a szél...

A szívtelen szavaim kínoznak téged
Remélem még most is szenvedsz tőlük
És a fájdalom közepén a tény az, hogy
tovább titkolod az arcot, ami számomra ismeretlen

Anélkül, hogy átérezném a fájdalmad
Elértem, hogy magányosan szenvedj a sötétségben

Veled, kivel egy tiszta, fehér télen találkoztam
Szeretném, ha megosztanánk a fájdalmat
Örökké melletted
és nem változunk
bár az évszakok örök körforgásban vannak...

A sivár szobában
Félek, hogy elveszítlek, ahogy az ürességbe merülsz
Hogy ne tűnj el így, megkötözöm a végtagjaid,
tested, nyakad és ujjaid a piros szállal
Újra és újra
míg nem tudsz már mozdulni

Csak addig érzem a létezésed, míg fáj
A hamis mosolyod volt, mit először vettem észre
Ujjaink összeértek
megremegtek, mintha megfagynának

Egyre jobban beleolvadsz a fehér hóesésbe
kimutatva a gyengeséged, mitől nem szabadulsz
Ne sírj, nem vagy többé egyedül
nézzük együtt az álmot...
Nézzünk szembe a ránk váró szomorúsággal
az évszak első hóviharával
Ha a világnak a magányos végzetbe kell zuhannia
szorítsuk meg egymás kezét és induljunk, együtt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése