2010. november 9., kedd

D'espairsRay – Squall

(Szélvihar)

Mulandó, ahogy az évszakok változnak, a virágok elhullanak
az emlékeim, miket megérintett a langyos eső

Nevetni látlak, mikor lehunyom a szemeim
a szívem ezekkel az érzelmekkel van tele

"Ég veled..." az eső addig hullik rám, míg ki nem töröl
békét adtál nekem végtelen szomorúságom

Megfulladok ebben a szomorúságban, mit nem rejthetek el
a sóhajaim mélyek, a sötétségbe taszítanak

Szüntelen esik... hiábavaló
egyedül megyek előre, kéz a kézben az erővel

Fájdalmasan remegő gondolataim téged keresnek
Nem felejtem az időt, egy gyengéd hang hevesen éget

Az abéliák finoman ringadoznak, a csillogó cseppek lágyan esnek
és a fény a szomjas földet gyógyítja
Elvegyülve az esővel az érzéseim feloldódnak, majd folyékonnyá válnak...

"Ég veled..." nem leszel ott a jövőben
soha nem felejtem a találkozásunk csodáját...

Ahogy a zavaros gondolataim visszatükröződnek, az ég könnyezik...

Örökké...
Veled akarok lenni örökké...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése