2010. november 9., kedd

D'espairsRay - Kogoeru Yoru Ni Saita Hana

Visszanézem azt a jelenetet
Az árnyékodat keresve benne...

Erős vágyódás a nyugalomra, mindkettőnket megsebeztek
A fagyott magány virágok formájában hullik a téli égből

A szétmálló előérzetben egy helyben álltam
Mint a fehér, lágyan fénylő virág
Eltűnt a kezemből

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Mik megfagytak a szobával együtt, mindent befestve
A vakítóan fényes magányban...

A felhalmozódó múlt a jelent formálja
Ez a gyógyíthatatlan seb nem hiba, egy nap el tudom mondani...

Felnézek a furcsa égre
Képes lennék átszelni
Emlékeim feltámadnak az év egy napján
Mikor a leheletem fehérre színeződik, elhozza a gondolataid

Nem szomorkodok a múlton, mihez nem térhetek vissza
A pillanatok, amiket az eleven világnak adtam
A körhinta tovább forog
A magányommal együtt...

Még ha el is hervadsz, mint a virág
Emlékezni fogok rád, érezni foglak, az évszakok elszállnak
A szívemben...

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Ahogy türelmetlenül várom a kívánt jövőmet
Magányban élek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése