2010. november 30., kedd

Versailles - The Revenant Choir

(A feltámadás kórusa)

Elegánsan öltözött nemesek éltek
Egy rózsáktól illatos világban...
Két klánhoz tartoztak.
Az egyik szerint a halál örökké tartó boldogságot hoz...
A másik az örök életet kereste...
Egy nap mindkét álom valósággá válik majd.
De a két klán sosem lesz képes elpusztítani egymást.
Magányra lettek kárhoztatva
Örökre szóló büntetésként...

Június, 2007
Eljött a második klán ideje
Megjelentek a rózsa gyermekei
És megjelenésükkel
Visszatérnek annak a napnak az emlékei
És a történet elkezdődik...


Büszke vagyok rájuk
A gyönyör, mint félelem
Ez az éjjel, mikor a hold szerelmesen nevet
Az idő neked kedvez
Feltámadok, kiáltások és harapások közt
Vigyázz!
Velem akarsz jönni?

Úgy hívták...
"A vörös szőnyeges nap"
A padlót illatos rózsák borították
Az idő nekem kedvez
Fel fogok támadni. Senki sem irányíthat!
A karmazsinvörös csodálat...

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A családunk vére életre szóló szerető
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

Kedves gyermekem, kérlek szúrj a hasamba
Oh, még egyszer
Szúrd át a szívemet is
Az idő nekem kedvez
Fel fogok támadni. Senki sem irányíthat!
A karmazsinvörös csodálat a Szent Kehelybe ömlik

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A családunk vére életre szóló szerető
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

A karmazsinvörös vér rózsává változott az emlékeimben
Újra felhangzik a kiáltása és az éneke

A családunk vére sosem veszik el
Ha kívánod, rózsává válok
A karmazsinvörös csodálat a Szent Kehelybe ömlik
A bánat és a fájdalmak kórusa vagyunk

A karmazsinvörös vér rózsává változott az emlékeimben
Újra felhangzik a kiáltása és az éneke

Az idő nekünk kedvez
Átaludtuk a hosszú időt
A világ a rózsa gyermekeinek kezébe került
A családunk vére sosem veszik el
A bánat és a fájdalmak kórusa
A családunk vére életre szóló szerető
De nélküled a sötétségbe veszne...


A gyermekek csatlakoztak elődeikhez
Az örökké tartó magányban
Ő maradt egyedül, aki hitt a halálban...

Versailles - Aristocrat's Symphony

(Nemesek szimfóniája)

Ösztöneim a szív édes hangjának örömét üldözik
Míg fogaim a rejtőző prédára szomjaztak, te rám mosolyogtál

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel
Mikor ez a világ ráébred igazi ösztöneire
Kinyitom a fehér kapukat

A krétafehér falakon belül a folyékony rózsára szomjazom
Az ostoba ember még mindig vonakodik elfogadni ajánlatom

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel
Mikor ez a világ ráébred igazi ösztöneire
Kinyitom a fehér kapukat

A fenséges rózsa vörös szimfónia
Elegánsan táncol a karmester pálcájának utasítására
A végzet a sötétség rapszódiája
Ennél a határnál kinyújtom kezeimet

Ezekben a kis emlékekben egy hangszer játszik

A bálon gyönyörű ruhát viselnek
A nemesek énekelnek és táncolnak
Még mindig nem tudják, mit jelent ez a vér

A fenséges rózsa vörös szimfónia
Elegánsan táncol a karmester pálcájának utasítására
A végzet a sötétség rapszódiája
Ennél a határnál kinyújtom kezeimet

Ezekben a kis emlékekben a rapszódia játszik

Gyere, kiszínezem ezzel a gyönyörű vérrel neked
Mindent kiszínezek a rózsák világában

Versailles - Amorphous

(Alaktalan)

Ráébredek, hogy ez egy illúzió
A homokfal mögött omladozik
A tenger végére ez túlcsordul

A távolságot keresztezték
Ez a történet nem hagy engem aludni
Kifarag, akár egy tutajt
A végére kellemesen puhává válok

Szemeim lehunyom, egy csónakban
A sötétség felé evezek
A viharos tenger maga alá temet

A nyugtalanságok korába születtem
Felmészt a történelem örvénye
Erősen szeretnék élni, akárcsak te
Ebbe az elképzelésbe senki nem szólhat bele
Ég veled szeretett kedvesem

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A csendes napok, békés hullámok, és az új világ

Ah... meddig fog tartani?
Egy álom töredékei, amik nem mozdulhatnak
A közepében ott vagy te

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
Elmerülsz a mély sötétségben, szíved legmélyéig

A tenger terjeszkedik... a végtelen éggel összefonódik
Lágy szelet és csöndes napokat hoz magával

A világ elsüllyed, beborítja a szelíd víz
A tenger vége, körbeforog, és csak árad

Elvisznek a hullámok, megtörnek a parton
Belefulladok a szerelembe, ami nem szűnik
Ilyen emlékekben szeretnék elmerülni
Ah... az alvó tengeredben

2010. november 26., péntek

Versailles - God Palace - Method of Inheritance -

Isteni Palota - Öröklés módja

Isteni Palota, Apostol, Mi adjuk a halál bilincseit
Újjászületés módja, Dicsőség Istennek!

Fájdalom és szenvedés elviselik az emlékek másik oldalát
A föld születése az időt szólítja
Szeretetet ad az embernek az égben, madarakkal
Az ítélet nyila velünk

A gyengédség kegyetlen játék, az örökkévalóság szerelme a magány
Ezért tudtunk élni és hinni
Szerelem, tudsz szeretni
Álom, találkozzunk egy álomban
Engedelmeskedj, ne árulj el

Miért születnek az emberek, csak hogy megsérüljenek a szerelemtől?
Ez fájó, ez fájó, a vég szétválaszt minket
A szenvedés akár egy spirál, nem menekülhetsz előle

Ha újjászületek, ezt a tüskékből álló fájdalmat
rózsává változtatom, gyönyörű szirmokkal

Ah... a szemek belsejében ragyogni kezd
A világ megváltoztatja színét
A feltámadás kétségében
Az öntudatra ébredés távoli... az ítélet elkezdődik

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Megyek együtt élni a magánnyal, rózsákkal beborítva
Szorosan mellkasomra ölelem az örökkévalóságot, ahol a fény megszületett
Amióta szeretlek és gyűlöllek téged, az ember ilyen
Ki hullajtotta el ezeket a könnyeket?

A magány egy tréfás gondolat, a könnyek az emlékek ébredései
Teljesen kivirágzik valakinek, szorosan szívembe zárom a sorsot

Szépséggel, ragyogással, és erőszakkal élni
Egy élet a rózsák színével, a szerelem és magány menüettje

Táncolj, mint egy pillangó, amíg a harangok szólnak
Gyönyörűen, gyönyörűen, gyönyörűen kivirágzik
Késő éjszakáig, amíg a menüett csábításba nem fullad
Az örökkévalóság vége

Ahogy ez az igazság, ki cserélte le egy álomra?
Isten, ez a te cselekedeted? Mi szakítja el a félelmet?
Az emberiség egy nap elpusztul? Ezúttal te adod a magányt!

A rózsával élünk
Te birtoklod a sorsot
Idő a kegyelmed
Én már isten vagyok

Sötétség fény nélkül, az ajtó az örökkévalóság felé nyílik

Versailles - Windress

A létezés értéke gyógyul a sérülésekből
Átváltozik valamivé, aminek jelentése nem kopik el
Ha most meg tudnám mutatni a gyengeséget valakinek
Közelebb kerülök a múlt megértéséhez

Igen, gyönyörű virágokat akartam érinteni
Egy múló álom, ami eláraszt
Átölelem a vibráló életet
Most elrepül

Egy lámpafény... a forrásod irányába, elérte a szél
Hangom zengve elindul a halott világban
Ah... találkozni akarok veled a hibákban és bűnökben
Leereszkedik a pókfonállal, egyesül a közelgő jövővel

A lámpafényt otthagyva halkan eltűnik
majd újra és újra visszatér

Amióta találkozni akarok veled, és hangodat hallani
Lefeküdni és elengedni egy sóhajt... elég
Ah... találkozni akarok veled a hibákban és bűnökben
Egyesülni a közelgő jövővel

A gondolatokat elvitte a szél
A múló álom után
A szél elfújja meggyógyult létezés értékét
Csak bámulok a gondolatokkal, amik nem tűnnek el
Egy lámpafény... tovább remeg

2010. november 25., csütörtök

DIO - Carry Down

Mikor a fény kivilágítja a várost
a holnap nélküli emberek meghalnak
Belefáradtam az utazásba, ami nem hoz reményt
ma éjjel az emberek is eltévednek

Mióta bemocskolt ajkaiddal küzdök
Ki akarom kerülni a szavakat, mik sóhajként törnek fel

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Lenézek a felhőkarcolókról
a tájat elönti a fény
Senki sincs egyedül
Nem ízlelik meg a magányt

Most is gondolkozok. Hová akarok menni?
Kivel akarok találkozni? Mit akarok? A növekvő hold eláraszt

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Nem számít más, ha mi közel vagyunk egymáshoz
Nincs senki, aki így tudna szeretni
Mert ők félnek a fájdalomtól
"Az éjjel egymásba fonódó dallamai"

Miért folynak a könnyek? Fájdalomban élsz?
Vagy ez egy álom az ostoba élet üldözésére?
Melyik isten fog mosolyogni? Engem egyik sem érdekel

Ha félsz, hogy elárulnak, nem leszel vele egyedül
Az időszak, mikor féltél megismerni engem, lezárult

Eljön a hajnal, kínok közt táncolunk
Eljön a hajnal, hamuvá válok

Ezért ma éjjel az álmok szavaival
a bőröd alá temetem ezt a kísértést
Hol sír a szíved a nevetéstől?
"Emlékszem a dalra a szomorúság végéről"

2010. november 23., kedd

-OZ- - Butterfly

(Pillangó)

Egymásra helyezett szerelem, elhagyott napok, szívem magjában
Egy lebegő álom, ami beteljesült
Az idő alatt, míg volt valamim, ami fontosabb volt önmagamnál
Megoldottam az élet jelentésének rejtélyét

Megjátszott szeretet, felvágott napok szemeim magjában
Számtalan rejtett hiba
Az hittem, jó dolog, hogy nem ismerem múltadat
Mert elég csak a jövőről tudnom

A ketrecen kívül
Repülj ki... Repüld körbe... Ne veszítsd el a fényt

Tovább vágyódom az örökkévalóság után
Ahogy egy pillangó múlandó virágok felett táncol
Ha egy nap az eső újra legyőzi
Még akkor is, ha a törékeny teste megsérült

Ezért foglak mindig szeretni
Azt akarom, hogy örökké szeress
Elfeledni, hogy az élet lejár
Amíg a végtelen álom a végére ér

Tovább vágyódom az örökkévalóság után
Ahogy egy pillangó múlandó virágok felett táncol
Ha egy nap az eső újra legyőzi
Még akkor is, ha belefullad a bánat könnyeibe

Higgy benne, higgy benne
A valóságban, a képzeletben, míg eggyé válik a kettő
Mindig keresd a fényt

Amíg ez ömlik
A felhők repedésein át

Ezért foglak mindig szeretni
Azt akarom, hogy örökké szeress
Elfeledni, hogy az élet lejár
Amíg a végtelen álom a végére ér

-OZ- - Detox

A régi sebet kötés veszi körbe
Átláttál az elme apró belsején
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Kint a háztető, amit választottál
Hirtelen véget vetni a halott világnak
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Repülj örökké, Repülj örökké
Repülj a jövőd felé, maradj fagyott
Ezektől a kezektől, ezektől a szemektől
Menthetetlen vagyok, számmal érintem fájdalmad

A régi sebet kötés veszi körbe
Átláttál az elme apró belsején
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Kint a háztető, amit választottál
Hirtelen véget vetni a halott világnak
Korlát... vigasz
Korlát... megbánás

Repülj örökké, Repülj örökké
Repülj a jövőd felé, fagyosan
Ezektől a kezektől, ezektől a szemektől
Menthetetlen vagyok, számmal érintem fájdalmad

Repülj örökké
A szerelem bizonyítéka, amit vágtam neked
Lassanként
Téged eltorzítottak

Repülj örökké
A méreg, mit kiöntöttem, feltörölték
A létezésemmel...
A végeddel...

-OZ- - Rain Delay

(Késleltetett eső)

A hazugság, mit egy kis bólintással
és nevetéssel nekem adtál
Az egyetlen odaígért felhő
Szüntelen elárasztja szemeimet

Az érzéseim még mindig téged követnek
És még ez a szerelem is zuhogó esővé válik
Oly sok, oly sok szó
Az idő csendben átázott

Bámulom az elszigetelt eget
Szemhéjaim túlcsordultak
Még most is sóvárgok a mellettem lévő beteljesületlen érzések után

Ez még nem a vég, mindig, amikor kereslek
Még távolabbivá válsz, tovább kutatok utánad
Egy nap, egy nap a szavak majd visszatérnek
A száj, ami továbbadta őket, zárva volt

Engedd, hogy halljam a következő eső után
Engedd, hogy halljam a következő boldog napon

Az érzéseim még mindig téged követnek
És még ez a szerelem is zuhogó esővé válik
Ez még nem a vég, mindig, amikor kereslek
Még távolabbivá válsz, tovább kutatok utánad
Oly sok, oly sok szó
Az idő csendben átázott

2010. november 22., hétfő

D'espairsRay - Falling

(Zuhanás)

Elzártam szemeim elől a vakító fényt
és te váratlanul attól a naptól nevettél
Az elnyomott szomorúság újra elkezd túlcsordulni
A múltnak még mindig élénk színei vannak

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Ha visszamennék, megint rád gondolnék

Minden nap tovább sorvadok
Alvás nélkül megyek találkozni a következő nappal
Bemocskolom a tisztaságot, imádkozok
az ég alatt... "Így önmagad lehetsz"

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Az álmom most még messze van
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Fájdalmassá válik...
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Érzem ezt a fájdalmat

Azt gondolod, hogy engem nem érdekel
de nem ismered a lelkemet...

Egyedül futottam keresztül az áramló évszakokon
Még mindig ott van szívem legmélyén a hátrahagyott árnyékod
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Ez olyan szomorú...
[kizuhanok, kiáltok, lezuhanok arra a helyre]
Érzem ezt a fájdalmat

Kagrra, - Oni wo awaremu uta

Egy dal ami megszánja az ördögöket

Egy fanyar szag lebeg ki a sötétségből
Visszhangzó lépések, mintha közelebb vonzana, reszketek

A fény még most kiad egy hangot, és én belezuhanok
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlöletet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kicsúsztatom nyelvem, éles sírás, érzem

Ezek a könnyek testemen, egy zavarba ejtő tánc
Nincs erőm, de a Hádész-hoz vezető utat járom

Az uralkodó táplál egy égő gyűlölet testemben
Felajánlom neked hangom, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Rábízhatom szánalmam egy ilyen mulandó időre?
Az uralkodó szüntelenül gyötri testem
Neked, neked, hangom melynek nincs jelentése, neked adom

Kagrra, - Ibitsu

Izzó láng visszhangzik az éjben
Egy hang körülvesz, figyelmeztet bánatom

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Halvány, áradó, akár egy ölelés
Eltűnik az árnyékokban, lelkek visszhangzanak

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Holtsápadt, az az arc puhán sóhajt egyet

Körülölelve az ég által, lebegve, kibogozva
Két sors összefonódik, felbonthatatlanul

Betemettek téged a levelek, eltüntetve körvonalaid

Két sors egyesül, és újra összefonódnak

Kagrra, - Arishi hi no bishou

Távoli múltam sebei

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Fény özönlik be és az évszakká válik, valahogyan
Mosolyogva emlékszem hangodra

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

Bámulom a sima Napot, egyszerűen, sóhajtva, azon a napon
Ha visszatérhetnék, mégegyszer, csak hallani akarnám hangod

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

A bánat még most sem tűnik el szívemből

Távol attól az időtől, hívsz engem, agy érzek

Ha csak ezek a mulandó emlékek, sosem tűnnének el, még mindig itt sírok

E gyönyörű kék ég amire felnéztél
Mintha lecsapna rád, te tovább álltál
Az az idő csodás volt, a mi kettőnk változatlan
Úgy érzem mintha vissza tudnék menni, ha csupán lehunynám szemem

2010. november 20., szombat

Kagrra, - Himitsu

Titok

Titokban forgó, változó szavak, a komor függöny mögött
Nedves, sötétségbe hull

A száraz éjszakai égbolt, a végtelen árnyékok, együtt jönnek egyként
Visszhangzó, helytelen

Ah, elbűvölő, ah, mormoló

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik

Ah, hervadt, ah egy rügy

A harmat, cseppek, ah, ragyognak

Amíg eltűnünk és meghalunk, hadd bízzuk magunkat egymásra
Egy éjszaka ígérete, minden ebben a pillanatban végtelenné válik
Mint egy Főnix égek míg betakar a por
Még ha nem is ébredek fel ebből az álomból és a jövőbe kapaszkodom

Kagrra, - Izanai no Jukai

A kísértés erdeje

Nem hallom azon napok hangját, mert csak a fájdalom marad
Mintha körülölelne egy száraz szél, én csak lebegek
A Napsugarak átjárják szemeim, emlékek jelennek meg elmémben
Valahol elfelejtettem a véget, az idő űrjébe temetve

Keresem a szavakat, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Ez az évszak mikor a holt levelek táncolnak, az ég távolabb van mint bármikor
Sóvárgó kézfogások, megyek az erdő felé ahol nincs senki más

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Keresem a szavakat amiket képtelen vagyok kimondani, a szavakat amiket vártál

Bizonytalan érzéseimbe kapaszkodom, míg távol nem kerülök innen
Bárcsak elérnének téged kívánságaim, csak lehunyom szemeim és várok

Bár visszafordíthatnám az időt, más utat választanék
És sétálok, egyedül az erdő felé

Kagrra, - Meguru

Forgás

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A szívemben lévő fájdalomnak élek

A mulandó világ díszei
Ahogyan gondolataim rohannak
Kedves szavak csak most
Ne állj meg, elmennek a föld legvégéig

Ah, a szél elhal, követve az éjt
Virágzás, mindent és mindent figyelmeztet a fájdalom

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Keresve a lelkiismeretesség végét
Egy örök vándor

Ah, miért idéz elő az idő ilyen érzéseket
Változik, minden és minden egy színtelen végtelenség felé
Ah, a szél elhal, követve az éjt
Mintha minden körülvenne, mintha figyelmeztetne arra, hogy mindent szeressünk

A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hol végzi emlékeim sokasága?
A virágok lebegnek, ezen a világon elhervadnak és meghalnak, mint én magam
Hová tartanak? Hová...

Kagrra, - Boufura

Féreg

Egy színtelen világban, az árnyék szétterjed
E kéz kinyúl, hogy megérintse
Játszva az ártatlant

Kutató fénysugár, gondolatok keringenek fejem körül
Bár tudom, a valóság elkerülhetetlen
Ez csak hasztalan küszködés

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

Hány féreg volt bőröm alatt?
Kiszáradt torkuk félrebeszél, rázzák csápjaikat
Végtelen magányomban az idő megáll

Rábízom nyakam e durva kötélre
Verdesem szárnyaimmal az ég felé

A hangok megszűnnek, szüntelen fájdalommal
Túlszárnyalják szívem, örökké

2010. november 16., kedd

VII - Sense - Black Bird

A fekete madár


Felépíteni azt az elveszett világot, amit a felnőttek elfeledtek
Ez csak egy csapdába ejtett rémálom könyve

Elpusztítja a pusztítókat
A halott békehozó, aki egy lépéssel közelebb került a halálhoz

”Tisztelni és szolgálni Istent még ha vége is az életnek”

Ebben a bűnös világban, kiterjesztem a fekete szárnyamat
Még mindig úgy gondolom, hívnod kéne...
A szavak beszélnek a testhez, ami bíztatja a szárnyakat
Még akkor is, ha az élet jelentése  elvetett...

A tudatlanság időszaka csak diktátor játéka
Miért folyik itt vér? Az erkölcs semmivé lesz, manipulálják

Elpusztítja a pusztítókat
A halott békehozó...
Szóljon az embereknek, hogy lássák végre a háború végét

Ebben a bűnös világban, kiterjesztem a fekete szárnyamat
Remélek, és kívánok neked mindent...
Megfürdött a fényben a megsemmisülés fekete zápora, végleg eltűnik
Majd a napfény elér, mint egy imát

Végül, béke lesz a fényben
Megtartom ezt a reményt
A szárnyaim elfáradtak,
A cél még messze, de én csak tovább játszok.

2010. november 15., hétfő

Versailles - Libido

Látszat... ha eldobom a szenvedély lélegzetét
Az árnyék ringatja a csípőket, egzotikus szelet játszva

A végére megőrülök a tánctól
Egy rejtett helyet keresek
Ah... ezzel a nézéssel, elszántan bámul

A világnak nincs szüksége semmire, de az érzékek ismerik a könnyű lázat
Érzem az éretlen gyümölcs csábítását

Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, virágzás, egyre jobban megőrjít
Az árnyalak ringatja az éjjelt, összefonódó ujjhegyekkel
Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, szenvedély virágzó sellője
Gyötrődök és belefulladok a kéjbe

Szemek... mindig a kísértés szemei kacsintanak
Egy test csípője ringadozik a száraz szélben
Megbabonázó táncos
Mérgező virág

A könnyű láz megérint nyelvének hegyével a homokos tengerparton
Érzem az összekócolt, hosszú hajat

Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, virágzás, egyre jobban megőrjít
Az árnyalak ringatja az éjjelt, összefonódó ujjhegyekkel
Vágy, szenvedélyes ölelkezés, égető, szenvedély virágzó sellője
Gyötrődök és belefulladok a kéjbe

Elvesztem az utam a csábítás felé
a kísértésből a kéjbe...

2010. november 13., szombat

Kagrra, - Kamikaze

Isteni szél

Jobb érzés tévedni mint becsapni önmagadat
Azok, a kifinomultságot csak hírből ismerő, páholyaikban nevetgélők
Egy ostoba "Nem a mi bajunk" kifejezéssel arcukon

A földre köpnek az "ez és amaz"-aikkal
Nem tudják megállni, hogy könnyeiket megtévesztő eszközként használják
Köszönöm, de búcsút intek az utolső képmutató lekenyerező szimpátiának
A vér átárad testemen
Túlhalad a szimpla haragon és úgy érzem mintha hánynék

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
Kiálts és öld meg magad, mint egy igazi férfi

Próbáld elhajítani a múltat és hidat építeni a jövőbe
Nem néztél a lábad elé és sárba zuhantál
Most anékül, hogy felfednéd arcodat az emberek számára
Nem számít mit prédikálsz, nem hallják meg

Nem ismerve a jó és rossz dolgokat
Amíg képtelen vagy megérteni az emberek fájdalmát, nem számíthatsz boldogságra
Engedd, hogy véred átáradjon testeden
Hajítsd el az egészet és kérdezd meg a világ embereit "Mit akarsz tenni?"

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És hintsd szét, akár a férfiak

Egy újszölött sírása hangzik fel a pusztulás végén
Feltűnik egy elborzasztó, botladozó démon
Ez egy ingatag, üvöltő isten az istenek között
Vagy csak egy fehér kígyó**

A változás nem használ ennek a világnak
Mindenki tudja, hogy túl késő
És ha így áll a dolog, állj ide és ragadd meg a Hinomaru-t*
És légy porrá akár a férfiak

Ha egy nap az idő visszafordul
Mégegyszer visszatérünk a semmihez, üvöltsd harci kiáltásod
Áldozd fel magad a pusztító háborúnak
Röhögve

*A japán zászló. Szó szerint "napkorongot" jelent
**A fehér kígyó legendája: http://en.wikipedia.org/wiki/Madame_White_Snake

2010. november 11., csütörtök

Versailles - Destiny - The Lovers -

(Végzet - A szeretők-)

Lépéseid hangja eltűnik
Az eső eláztatta szívemet
Nem tudom átölelni ezt a magányos rózsát
Ami ennek a városnak sarkát díszíti

A csend arra késztet, hogy emlékezzek
A melódia sóhajai üveggé válnak
És mikor összeérnek, eltörnek
Soha többé nem térhetsz vissza

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Most nem lenne ez a fájdalmam
megsebeztelek ezzel a kézzel

Látomásom volt a pillanatról, mikor találkoztunk
Könnyekben törtem ki, a törött üveg melódiája
Tovább játszik, a látványod
soha többé nem jelenik meg ebben a tükörben

Nincs hely, ahová el lehetne rejteni egy megsebzett szívet
Mikor átölelem ezt a szerelmet, darabokra törik
De folytatom, amíg ez a szív dobog

Kérlek, ne hagyj egyedül
Mosolyogj újra
Míg az éjjel hajnallá változik

A régmúlt napokat nézve
Ezzel a sebbel, nézzünk szembe
A közelgő búcsúnkkal együtt
Nem számít, milyen fájdalmas, ölelj át

Kedvesem, ha soha nem találkoztam volna veled
Nem ismerném ezt a melegséget
Meg akarom fogni kezed

Ragyogásodnak nem a múltamban kellene lennie
hanem a jövőben

Ezért, oh végzetem, kedvesem
Maradj mellettem
Míg a halál elválaszt minket...

2010. november 10., szerda

Girugamesh - Enishi

Mindig befejezetlenül hagyom a dolgokat,
Elrontok mindent amit megérintek,
Mindenki panaszkodik rám, ez feldühít.

Akkor, azon a helyen,
Megvizsgáltam ki is vagyok,
Azt hittem képes lennék megragadni az eget és a csillagokat.

Az a különleges személy ott rejlik mindenki
Szívében, igaz? Ennek az elérhetetlen személynek
Ki kell fejeznek hálámat mielőtt túl késő lenne.

A teher és a felelősségek,
amik az évek alatt felhalmozódtak.
Az elfelejtett szívfájdalmak, most végül
Képes vagyok mindet elviselni.

Tovább reménykedem, tovább sétálok,
A nap felé amikor megragadom az eget és a csillagokat.

A szín hervadhatatlanul, az augusztusi nyárból,
Örökké perzseli szívemet,
Sohasem válnak el.

Anyám csendesen álmaim felé terel.
Szavakba önteni könnyű, de most
Semmit sem mondanak.
Köszönöm, hogy felemeltél engem e napra, képes vagyok
Elmondani neked.

Tovább reménykedem és könyörgök,
Szívembe vésem.
A nyártól, mikor esküt tettünk,
A mai napig mikor valóra váltjuk.

Kagrra, - Bikuni

Bhikkhuni*

Fák ringanak a víz felszínén
A ragyogó Hold ív-alakú
A szél hangja, és még a színek is hallatszanak a sötét éjszakában
Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött

Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

Mintha egy rejtekhelyre kúszna egy Nó maszk mögött
Szemeid vörösen izzanak
Mutasd a lángot
Gyújtsd meg a nyilat
Ha át tudod szúrni kételyeid, remegő gyűlöleted
Az új világ kitárul
Fogadd be a fényt lehunyt szemeiddel
Tárd ki szíved egy darabját

A holnap oly távoli, nem érheted el
Összeráncolod homlokod
A jövő amire vágyom, elfogadtatott a két kéz által
Mosolygok

Az idő kering idővé és idővé újra, még mindig azt az utat járod
Csináld másképp másodjára

*ez a szó buddhista apácát jelent. De Isshi furcsa módon nem használta az ennek megfelelő kanjit.

Kagrra, - Jyuso

A temetés ideje

Mindenki igazán szánalomra méltó, tenyerükkel befogják fülüket
És mintha hallnák az elhaló, neheztelő hangot*

A Föld kékbe borul
A mennyek indogóba hanyatlottak
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Egy rohanó civilizáció nem engedelmeskedik szemeinek, még az életben sem
A korlátozó, vakító sötétség felé, tested eltaszítottad

Mindenki igazán szánalomra méltó, üres szemgödrök nyitva a szörnyűségek felé**
És mintha rokonszenveznének a csodálatos katasztrófákkal

Komor, vörös fényben úszó fellegek
Egy ultramarinkék, elmosódó hegygerinc
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
A lángoló tetemek közt kúszva***
Izgő-mozgó férgek gyűrűjében
Én magam, letaszítva, elmerülök a bűnökben

Ismételve újra és újra...

Mindenki igazán szánalomra méltó, oly szorosan kapaszkodnak mantráikba
És mintha az atomok is egy visszataszító vég felé rohannának

Egy isten tintába rejtve
Egy diktátor fehér glóriával
A ragyogás már rég tovatűnt
Egy tiszavirág életű, omladozó álomszerű város
Üvöltő reménytelenség
Mindezek után, előnyünkre válik átlátszóságunk
Sok, sok alkalommal, Hádész csodász tesz

A ragyogás
Már rég tovatűnt
A lelkek dala melyek ragaszkodtak az önzéshez, akár ez a szív...

*Az eredeti japán szövegben szereplő kanjik miatt, ez a sor leginkább azt próbálja kifejezni, hogy az elménket elérő hanghullámok előbb áthaladnak egy kis víztócsán/tavon.
**Szintén a kanjik miatt ez azt fejezi ki, hogy az embereket csak a szörnyűséges dolgok érdeklik.
***Itt a tetem kanji van a szövegben, de azt énekli, hogy 'hús'.

2010. november 9., kedd

D'espairsRay - Yami Ni Furu Kiseki

(Sötétségbe hullott csoda)

A csodálatos, magányos égben
véget nem érő gondolataim lebegnek
A hideg szelek elhozzák az évszakot,
fagyott, fehér sóhajom beharangozza a telet

A hangom a neked írt levélben
A fehér hóval együtt feléd viszi a szél...

A szívtelen szavaim kínoznak téged
Remélem még most is szenvedsz tőlük
És a fájdalom közepén a tény az, hogy
tovább titkolod az arcot, ami számomra ismeretlen

Anélkül, hogy átérezném a fájdalmad
Elértem, hogy magányosan szenvedj a sötétségben

Veled, kivel egy tiszta, fehér télen találkoztam
Szeretném, ha megosztanánk a fájdalmat
Örökké melletted
és nem változunk
bár az évszakok örök körforgásban vannak...

A sivár szobában
Félek, hogy elveszítlek, ahogy az ürességbe merülsz
Hogy ne tűnj el így, megkötözöm a végtagjaid,
tested, nyakad és ujjaid a piros szállal
Újra és újra
míg nem tudsz már mozdulni

Csak addig érzem a létezésed, míg fáj
A hamis mosolyod volt, mit először vettem észre
Ujjaink összeértek
megremegtek, mintha megfagynának

Egyre jobban beleolvadsz a fehér hóesésbe
kimutatva a gyengeséged, mitől nem szabadulsz
Ne sírj, nem vagy többé egyedül
nézzük együtt az álmot...
Nézzünk szembe a ránk váró szomorúsággal
az évszak első hóviharával
Ha a világnak a magányos végzetbe kell zuhannia
szorítsuk meg egymás kezét és induljunk, együtt...

D'espairsRay – Trickster

(Csaló)

A csettintések áradata, lángoszlop, szárnyal a levegőben
Lépjük át a határainkat, és legyünk szabadok

Beleragad a lábam az aszfaltba
Ah, érzem, szúrd át a fájdalmat és pusztítsd el

Törj ki... szabadíts ki, yeah!
Végre, szabadság
Törj ki... Ki a csaló?
Amióta elvesztettem karmaimat?
Szabadíts ki... ah...

Pusztítsuk el ezt a képet, szórjuk szét a darabjait
Egy jegy a kezemben, a pokolba szól
Isten megöl engem...

Ah... az eltűnő hangnak...
Nincs mitől félnie...
Ha ezt valami elvesztése nélkül szerezted
Akkor add tovább

Törj ki... szabadíts ki, yeah!
A példaképeink
Törj ki... Ki a csaló?
Üvölts, mutasd kezeddel az utat
Nem érdekel, ha a példaképeim világa bemocskolódik

D'espairsRay - Tatoeba kimi ga Shindara

(Ha például meghalnál)

Isten szenvedő világának bolond gyermekei
erőtlen testükkel szeretik és gyilkolják egymást
Ha belefulladsz ebbe a világba, elmondok valamit
vágyak örvénylenek itt...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Ha el tudnék repülni az összes fájdalomtól...
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Segítségért kiáltok a sötétségben...
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Ez az út az. Meguntam a világot...
Ezt a világot szabályok korlátozzák... törd össze! törd össze!
Ez az út az. Meguntam a világot...
Elsorvadok és meghalok... kitépik szárnyam és karjaim...

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Megmutatom neked, hogy értelmed eltorzult addig a pontig,
ahol nem érzed a csalódás bánatát többé
Ha például meghalnál, mit kívánnál?
Ki miatt tennéd? Szeretnél újjászületni...?

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

Isten szenvedő világának bolond gyermekei
erőtlen testükkel szeretik és gyilkolják egymást
Ha belefulladsz ebbe a világba, elmondok valamit
vágyak örvénylenek itt...
"Itt nincs mi után vágyakozni..."

Szabadságot akarok... Szabadságot akarsz...

D'espairsRay – Squall

(Szélvihar)

Mulandó, ahogy az évszakok változnak, a virágok elhullanak
az emlékeim, miket megérintett a langyos eső

Nevetni látlak, mikor lehunyom a szemeim
a szívem ezekkel az érzelmekkel van tele

"Ég veled..." az eső addig hullik rám, míg ki nem töröl
békét adtál nekem végtelen szomorúságom

Megfulladok ebben a szomorúságban, mit nem rejthetek el
a sóhajaim mélyek, a sötétségbe taszítanak

Szüntelen esik... hiábavaló
egyedül megyek előre, kéz a kézben az erővel

Fájdalmasan remegő gondolataim téged keresnek
Nem felejtem az időt, egy gyengéd hang hevesen éget

Az abéliák finoman ringadoznak, a csillogó cseppek lágyan esnek
és a fény a szomjas földet gyógyítja
Elvegyülve az esővel az érzéseim feloldódnak, majd folyékonnyá válnak...

"Ég veled..." nem leszel ott a jövőben
soha nem felejtem a találkozásunk csodáját...

Ahogy a zavaros gondolataim visszatükröződnek, az ég könnyezik...

Örökké...
Veled akarok lenni örökké...

D'espairsRay - Sixty-nine

Álmokat és képzeletet törsz össze
Most letépem a hazugságaid álarcát
Éles fájdalom hasít a hátamba, tánc és flört
Egy korhadó szív lüktetni kezd...

Valami remegésre késztet, míg a dobhártyáim szétrepednek
Teljesen megőrjítesz! A fájdalmam egyre erősebb
A perverz képzeleteid… mutasd! Fedd fel önmagad!

Ne rejtegesd többé! érezd, érezd… hatvankilenc...
Szédelgő madárka… érezd, érezd… a mocskos táncot...

Mint holdfény a bársonyon, a piszkos,
vörös véred felforr
A téveszmék egyre feketébbek, ez az életed értelme,
a hervadhatatlan bűnökkel

Ne rejtegesd többé! érezd, érezd… hatvankilenc...
Szédelgő madárka… érezd, érezd… a mocskos táncot...

A csillagpor zenére táncol, míg minden elsötétül,
Le vagy kötve a kitörölhetetlen bűneiddel
Mint saját filmed hősnője, elrejted láthatatlan sebed és
nevetésed, mintha levennéd a bőröd...
A bűnösök zenéje, a Hold és a szánalom kísér
kivilágítva az utunkat holnapig...

D'espairsRay - Pig

(Disznó)

Gyalázat és töprengés, kigúnyolás és csalódás
míg az idő felemészt minden életet
Ezeket az érzéseket nem lehet szelídíteni
súlyos betegség, mélyülő sötétség
Szenvedés... Testen élősködik...

Romlott disznó, a téves tekintélyed és
a vágy megmutatkozik, és ezt kívánom
Fertőzéssel teli tüdők, fertőző lélegzetek kiáramlása
elszabadul az ostobaság, undorító vagy

Gyenge disznó, nevetsz, ahogy eldobod büszkeséged
Mikor veszed észre, hogy ugráltatnak?
Orrom, legnagyobb büszkeségem és bájom, remegek
Visszaszívom magam alakodba, baszd meg!!

Bár mocskos könnyeid folynak
szíved soha nem fog tisztává válni
Rózsákat ültettem a szemét közé
Nevetséges hisztivel elfutsz, ez így jó...

Gonosz disznó, ugyanaz vagy...
Képmutatók disznója, ugyanabból a fajtából...
szemeim a hibás látás távcsövei
Rocksztárt játszom, aki eladja rossz hírét
a legbátrabb előadás, eszményi istent játszva
gúnyos, megvető, ismételjük meg a bűnt

Besároztak és üvöltök, egy áldozat arca
amíg elrejtem csúfságomat...
A "gyengeséget", ami a múltat is felemésztette
"a gonosz disznó" nevét mondja makacsul

Túl romlottak vagyunk, nincs nevünk
múltjaink ismétlődnek újra
Csak... Csak... hogy elrejtsék gyengeségünket...

A "gyengeség", ami elsötétíti szívedet
"a gonosz disznó" nevét mondja makacsul
Benned élek, fényedet akarom

D'espairsRay – MIRROR

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Az ösztöneim téged akarnak
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Pusztíts, fényben fürödjön, törjön össze

Nem tudok mozdulni, belefulladok a nyugtalanságba
Mi mást akarsz még tőlem?
Ne halkuljon el...
Bár elszöksz az ép téveszméid elől
térj vissza a valóságba

Megsebeznek 3...2...1... ott a vége
Míg megszakad a levegőd
Igyekezz
Ne rozsdásodj be
Hagyd el félelmeid, utazz a birodalomba, amit még nem láttál

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
A másodperc töredékén, fuss végig!
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Szedd össze magad, dobd el azokat a hazugságokat...

Visszaszámlálás a következő Teremtésig...
Félelem nélkül! Most rögtön!

Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Az ösztöneim téged akarnak
Miért nem töröd össze a tükröt?
Erre van most szükséged!
Kiűzöm az elmédből

Egy helyre, ahol senki nem érintheti meg
Ezt az érzést senki nem értheti meg...

D'espairsRay - Kohaku

Elrejt a város, olyan vagy, mint egy elveszett gyerek
Nevetsz, de az arcodat bánat rejti el...

Semmiben sem hiszel, és suttogod
"Nincs itt senki... "
A csendes, remegő hangoddal

Szeretnélek átölelni, ha a bánat teljesen magába zár
Megmutatom, milyen szenvedéllyel tüntetem el

Elveszted az összes értékes dolgot... egyiket a másik után
Az álmatlan város fényei nem világítják meg az eget

Mikor vesztette el hangunk a melegséget?
Csak megsebezzük egymást ebben a világban

Átölellek, a bánat mélyen belevág a testedbe
Míg a sebek kiégnek
Nincs szükségünk több szóra, amik ellent mondanak a szívnek
Félelem nélkül...
Mert a szíved...
az enyém...

Szeretnélek átölelni, ha a bánat teljesen magába zár
Eltüntetem a szenvedélyemmel
Ahogy a csillagtalan ég alatt remegsz
Szeretném, ha hallanád a hajnal dalát...
Szeretném megmutatni neked ennek a világnak a fényét...

D'espairsRay - Kogoeru Yoru Ni Saita Hana

Visszanézem azt a jelenetet
Az árnyékodat keresve benne...

Erős vágyódás a nyugalomra, mindkettőnket megsebeztek
A fagyott magány virágok formájában hullik a téli égből

A szétmálló előérzetben egy helyben álltam
Mint a fehér, lágyan fénylő virág
Eltűnt a kezemből

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Mik megfagytak a szobával együtt, mindent befestve
A vakítóan fényes magányban...

A felhalmozódó múlt a jelent formálja
Ez a gyógyíthatatlan seb nem hiba, egy nap el tudom mondani...

Felnézek a furcsa égre
Képes lennék átszelni
Emlékeim feltámadnak az év egy napján
Mikor a leheletem fehérre színeződik, elhozza a gondolataid

Nem szomorkodok a múlton, mihez nem térhetek vissza
A pillanatok, amiket az eleven világnak adtam
A körhinta tovább forog
A magányommal együtt...

Még ha el is hervadsz, mint a virág
Emlékezni fogok rád, érezni foglak, az évszakok elszállnak
A szívemben...

Éjjeleken, mikor a hó énekel, rád emlékezem
Halvány emlékek ezek
Ahogy türelmetlenül várom a kívánt jövőmet
Magányban élek...

2010. november 2., kedd

D'espairsRay - Hollow

(Üres)

Körbetekert egy szobában, mit a lemenő nap ragyogott be
Fékezz, kérlek rá, majd ha berozsdásodok
Mit rabolnak az áldozatért manapság?
Fáradt mellkasomat hirtelen átszúrják, hol a fájdalom?
Üres...

A kiéhezett világ a vadon felé táncol
Egy nap nevetni fogok, mikor a reményeim hazugsággá válnak
Édes vágyak rajzanak, pont mint a hangyák
Bizonyára míg éltem, meg is haltam
Üres... fürdess gúnykacajban, nevess csak
Üres... köpd rám nyálad, nevess csak

Lalala... leszakadt büszkeségem remeg, akár egy kísértet
Lalala... furcsán hülye vagyok, miért vesztem el tökéletességem?

Ellenszenves hangok, fürdess meg kritikáddal
addig, míg nem érzem a fájdalmat, esetlen vagyok, rendben
Összetört boldogságom elhalványul az ok alatt
eltűnt, teljesen szenvedésbe merült

Üres... fürdess gúnykacajban, nevess csak
Üres... köpd rám nyálad, nevess csak

Lalala... bemocskolva sáros, erőtlen hússal és vérrel
Lalala... furcsán hülye vagyok, miért vesztem el tökéletességem?

Elvesztem az összes fényt... belefulladok a kapzsiságba

Lalala... Kiengedem képzeleteim és a valóságot, körbe-körbe
Lalala... furcsán hülye vagyok, még a sorsok is szétszakadnak
Üres... ha elhalványulok, ki akarok törni innen...
Üres... ha elhalványulok, törjünk ki innen együtt...

Látni akarom a kék eget,
Kezemmel meghúzom a ravaszt elborult agyamnak

D'espairsRay - Desert

(Elhagyatott)

Egyedül voltam... Nem érem el az eget...
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...

Ledönt a szomjúság és pusztulás, egy maréknyi kívánság
Az eső mindent ellopott a leigázó homoktól
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...
Betegebbé válok
Egész idő alatt egyedül! Sebhelyekkel...

Szomjam vízért könyörög, egy küzdelem a világért
Egy romlott vágy volt, ami befedi a nyitott sebet
Egész idő alatt egyedül! Nem érem el az eget...
Betegebbé válok
Egész idő alatt egyedül! Sebhelyekkel...

Elrepülni a pusztaságból, illúziók, bánatból szárnyak lesznek
Mondd, hogy az omladozó égbolt végtelenné válik
Ragyogó és fehér, habár kiégeti...
A hiú világot...

Ezenkívül... valaki zuhan, remeg, remegés
Vágyakozom... mintha mélyen belefulladnék az égbe...

Elrepülni a pusztaságból, illúziók, bánatból szárnyak lesznek
Mondd, hogy az omladozó égbolt végtelenné válik
Még ha ez is a vég, tárjuk szét szárnyainkat

D'espairsRay - BORN

(Születés)

Miért... a kellemetlen hang
Élet... és vágy egyesül a korlátozó gyengeséggel
Miért... azok az érzések
Halál... elnyel a sötétség, ez megnyugtat

Az élet értelmetlensége, és a szégyen elfeledett napja
Ki akarom törölni mindet... a gyengeséggel együtt "visszhangzik"...

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
Egy áldozat, ami oszlásnak indult
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...

Miért... elkopott ajkamba harapok
Élet... az ingerültség felhasítja a bőrt
Miért... nincs megállás
Halál... a lüktetés, a kiszivárgó utálatos érzelmek

A vállaim anélkül is remegnek, hogy belépnék a tisztítótűzbe
Az élet közönye kifejezetten élesen "visszhangzik"

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
a gyengeség hamuvá válik
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...
Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettél
a hangok egyre hangosabbak
Csak annyit kell tenned, hogy követsz engem
Isten hozott... nincs miért aggódni...

"Az életnek nincs jelentése" csak fecsegsz össze-vissza
valahol még mindig keresed, de elfogtak...
Lehetetlen fényt gyújtani a lezárt alvilágban
Megint kíváncsi vagy a halálra...

Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettem
Nem félek semmitől
Mindet kiengedem... újra ott van mindenhol...
Isten hozott... nincs miért aggódni...
Meg akartam törni az elmém... Újra megszülettél
a szerelmem túlcsordul benned
Csak annyit kell tenned, hogy követsz engem
Utolsó szavaim hozzád... ugyanazoktól a sebektől szenvedünk...

D'espairsRay - animal mania

(állatias szenvedély)

Az érzéstelenítés elaltatja ezt az ártatlan vadállatot
A ketrec belsejében álmodik, Ah
Alakom a napnál ugat...

Szeretem a vöröstől csöpögő, nyers húst
Az izgatószertől hamuvá gyengülök
Eltapossák a vakmerően menekülő csőcseléket

Végül is, a láncok összetartják ezt a világot
így a raj nem repülhet el
Te vagy a gazda egyetlen célja?

Várj, míg megbaszlak! Vad vér emlékszik...
Harapj és legyél te az úr!
Bújj ki a páncélból! Karmolj a mancsoddal! Harapd át a légcsövet!

Mutasd a napot, ötletek országa...

Ah... ellenálló állat...
Akár egy lerombolt ketrec, együnk!
Ah... ellenálló állat...
Vad vérben és csupasz alakodban
"Elbaszódik" és "kiborul" minden

Minden éjjel felizgulni
Hallucinációs, magányos éjszakává válik
Baszni akarok, az éjjel körbe-körbe forog
Üres fordulatok... "élettelen"

Ez nem azt jelenti, hogy szelíd felszállás lesz a születés kedvéért
Az elme ordítása... Ah...

Várj, míg megbaszlak! Vad vér emlékszik...
Harapj és legyél te az úr!
Bújj ki a páncélból! Karmolj a mancsoddal! Harapd át a légcsövet!

Mielőtt az életem teljesen kiégne...

Ah... ellenálló állat...
A világ teljesen meg van kötözve, ha ez tökéletesen eltörne
Ah... ellenálló állat...
Vad vérben és csupasz alakodban
"Elbaszódik" és "kiborul" minden

Az érzéstelenítés elaltatja ezt az ártatlan vadállatot
A ketrec belsejében álmodik, Ah
Alakom a napnál ugat...

(Hát köszönjük, hogy ezt megosztottad velünk Karyu. Szeretjük a perverz fantáziádat XD)

D'espairsRay - Abyss

(Szakadék)

Álmodok a mély tengerben
átölelve a soha nem halkuló hanggal
Lebegő gondolataim buborékokra hasonlítanak
Visszatükröznek téged, darabokra szakadnak

Az idő közt rád emlékeztet, elmémbe költözöl
Egyedül álmodom, átölelve a mélykék tengerrel

Biztosan... ez a szerelem nem tér vissza, tudom
A szívem most fagyos
Ha megpróbálok mondani valamit, félbeszakítanak
Ez egy hajnal, várok rád... ebbe tettem kívánságom

Át akarlak ölelni, meg akarlak érinteni
De egy helyen sírsz, amit nem tudok elérni?
Ezért a holnapot érted
Kinyújtom kezem... mutatom neked a fényt, "remény" a neve

A hulló könnyeket kitörli a szél
Elviszi még a szomorúságot is...

Ebbe a ragyogó világba... Igazi énedhez...
Így a boldogság békésen oda tud zuhanni
Imádkozni fogok, kitárom szárnyaim és átrepülöm a tengert
Mindig csak átölelve a mélykék tengerrel álmodom

2010. november 1., hétfő

Screw - Wailing Wall

Screw - Siratófal


Összetört  ötletek, ellopott remények, miért történik ez meg velem újra és újra?
Ezen a ponton nem lehet többé az elfeledett könnyeket, a kifakult mosolyokat feltámasztani

Többé nem térhetünk vissza ebbe az időszakba

Nem számítanak a szavak, vagy a gondolatok a bezárt szív úgysem fogadja el őket
Ha örökké aludnék, érezné bárki ezt a fájdalmat?

Az éjszakai égbolt csillagai kivirágoznak a sötétség szemetében
A fény beleolvad a száraz szemekbe
az instabil világ felé szédül

Csak eggyel megyek vissza a falhoz
Félelem a haláltól és az élet megbánásától
Káprázatos reggelen, azt mondom viszlát
Hé, mond el! Valami felrázza és felhevíti szívverésem...!
A “ szép új világot” a Siratófalért”

A virágok az üres égbolton mik szétszórják a ragyogó fényt elmúlnak
A nedves szemek amiket elnyelt a sötétség
az instabil világ felé szédül

Csak eggyel megyek vissza a falhoz
Félelem a haláltól és az élet megbánásától
Káprázatos reggelen, azt mondom viszlát
Hé, mond el! Valami felrázza és felhevíti a szívverésem...!
A “ szép új világot” a Siratófalért”

Screw - Gather Roses

Screw - Összegyűjtött Rózsák

A buja rózsa ellentéte vagy
Egy obszcén éjszakán megigézlek
egy mézédes álomban
Nem lehet édes szájfény és
ártatlan fekete szempár nélkül csalogatni
A sötét hálóban súgd meg mit akarsz?
Mit kívánsz tőlem?
Zihálás, nézz le

Virágról virágra, mint a szárnyai csapkodó pillangó
Romantikusan játszod a nehezen kaphatót
pedig szíved csupasz
Had csókoljam ott, ahol nem sóhaj szakad ki belőled
Tartsd a ritmust kurva
A mai este pont olyan lesz, mint ahogy szereted
Nedves ajkaid megreándulnak újra és újra
Jobban szeretem, ha lenyeled, így nem vesztem el az érdeklődésem feletted
Zihálás, nézz le
Virágról virágra, mint a szárnyait csapkodó pillangó
Romantikusan játszod a nehezen kaphatót
pedig szíved csupasz
Had csókoljam ott, ahol nem sóhaj szakad ki belőled
Tartsd a ritmust kurva
A ma este olyan lesz, amilyennek szereted
Például addig szophatsz, amíg ki nem merülsz
Holnap újra láthatsz álmaidban

MUCC - Aka


MUCC - Vörös

Ez a szín volt a béke szmára
Most minden egyes szín átfordult feketébe és fehérbe
És mindezt úgy jelenítette meg akár egy régi kivetítő
A fejében ez semmi de vörös

Ezt a szegény embert nem látom
semmi, de vörös
a kápárzatban amit a békéért kért
Értesülés nélkül, a kibírhatatlan fájdalma átcsapott szomorúságba

Sírtam amíg meg nem vakultam

A vörösség ami a fájommal vesezi körbe szegény embert
a káprázatban ami a békére emlékezteti
Értesülés nélkül, a kbirhatatlan viszálya átcsapott szomprúságba

Sírtam amíg meg nem vakultam

Lareine - Setsurenka

Együtt, kézen fogva az esti szellőben
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

A virágok, mik ragyogtak, hívta őket a téli éjszaka
Az évszak, mikor veled sétáltam, az örök hó dalává változott

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Nem hagytál el, mindig, mindig bennem élsz

Üldözlek, míg az esti szellővel játszol
Bárcsak örökké melletted maradhatnék

Szavak után kutattam, a mögöttem álló alakot nézve
Elrejtem a gondolataim, de a mosolyod soha nem tűnik el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben egy védelmező csillaggá válik

Végtelen érzelmek
Ha el tudnád felejteni
Ezt kívánom...

Ha ilyen mélyen is vagyunk
Miért futsz el?
Fehér virágok világa

Ha egy nap újjászületünk
Az elfeledett ígéret beteljesül?
A hó virágai szárnyra kelnek
Az életünk megváltozik, újra találkozhatunk

Lehetetlen visszatérnünk abba a boldog pillanatba
Az örök hó virágai...
Mindig, mindig beszélj hozzám, és ne felejts el

Hinnem kell, hogy ez bátrabbá tesz
Az örök hó virágai...
Csendben, csendben ragyogni fog, és nem alszik ki

Változzunk csillaggá, ami megvédi a havat
Beleszeretünk a hóesésbe
Mostantól az ő kedvéért éljünk
Változz csillaggá... változz csillaggá...

Lareine - Never Cage

Ha csak egyetlen kívánságom lehetne
ami elérheti az eget
El akarom küldeni a hangot
ami soha nem veszik el

Hiszel ebben?
Az a virág, mely a sziklák alatt nyílik…

Én még soha… egyszer majd
Csöndesen körülvesz a megbízható szeretet „Nincs korlát”
Ne menj még el kérlek, amíg ez a gyengéd kéz átölel
Örök szerelem… Végtelen…

Mikor elhagyod a szárnyaid
elvesznek a hegyekben

Az érzéseid
A virág, mely a sziklák alatt nyílik, sír…

Én még soha… egyszer majd
Csöndesen körülvesz a megbízható szeretet „Nincs korlát”
Ne menj még el kérlek, amíg ez a gyengéd kéz átölel
Örök szerelem… Végtelen…

Ha csak egyetlen kívánságom lehetne
ami elérheti az eget

Én még soha… egyszer majd
Az égő szárnyak téged ölelnek
Lassan zuhanunk „Nincs korlát”
Szerelmünk a mélyben elmerül
A virág a szívünkben virágzik tovább
Lassan megtaláljuk emlékeinket

Kérlek ne menj így el
míg a gyengéd kéz átölel
Csak veled „Nincs korlát”
A gyönyörű virágok tovább nyílnak majd
az idők végezetéig
Örök szerelem… Végtelen…

Lareine - Metamorphose

(Átváltozás)

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ez nem azt jelenti, hogy elhidegültem tőled
de akkor, abban a pillanatban nem téged választottalak
Mindig csak a bizonytalanságot éreztem
csupán gyengédséget adtál nekem
ezért esetlennek éreztem magam

Megbántottak, megbántottak, és sírsz
csak teher lettél számomra
Újra és újra elrejted, és végre megértettem
miért vagyok összezavarodva
Könnyek folytak

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ne haragudj, csak egy álmot látok
amiben mellettem voltál

Nem vettem észre, nem vettem észre, hogy
még mindig mélyen sebzett vagy
Újra és újra elrejted, és végre megértettem
miért vagyok összezavarodva
Könnyek folytak

Egy véletlen találkozás a városban
fehéren világított, majdnem csillogott
Megsérült az időtől, mialatt szerethetnénk
kiszínezve a feláldozás szerelmével

Ő egész idő alatt szerelmes volt belém
oly sok könny hullott
Az igazság, hogy a virágok kinyílnak a pillanatban
Mosolygós arcodat akarom látni

Megsérültél a szerelem miatt
Elvesztettelek, hogy virágok nyíljanak

Lareine - Last song for you

(Utolsó dal Neked)

A hullócsillagok éjszakája szent éjjelt harangoz be
Meghallod, ahogy a szél feléd viszi
Arcodat nézem, miközben mellettem alszol
Lágyan suttogok az arctól a kézig

Eltűnő melegségedet üldözöm
Egy kis idő után kellemessé válik
Mint a zuhanó angyal, ki elveszti szárnyait az idő áramlásában
És lehunyja szemeit

Néma idő ragyog a csillagos égen
Kinyújtom kezem, úgy tűnik, el tudlak érni
A sápadt hold fényében leküzdöm a távolságot
Elhagyva ezt a hideg éjszakát

Eltűnő melegségedet üldözöm
Egy kis idő után kellemessé válik
Mint a zuhanó angyal, ki elveszti szárnyait az idő áramlásában
És lehunyja szemeit

Semmi más, de ez a fehér rózsa

Utolsó dal neked
A régmúlt napok elszaladtak az idővel
A csendes éjszaka magányról suttog
Utolsó dal neked
Egy új világ virágzását kívánom, ami könnyeket... emlékeket... áraszt

Csak a magány és ez a fehér rózsa
Visszatükröződnek eme gyönyörű éjszakán, míg a karjaimban tartalak
Átölelve ebben a pillanatban, mintha megállna az idő
Kék fény, a csillagpor hullik

Semmi más, de ez a fehér rózsa

Utolsó dal neked
A régmúlt napok elszaladtak az idővel
A csendes éjszaka magányról suttog
Utolsó dal neked
Egy új világ virágzását kívánom, ami könnyeket... emlékeket... áraszt

Mikor a napok nem mutatják a jövőt
Egy imát emelek a szomorú holdra
Az idő nyomait követem, mikor nem vagy itt, lassan elmúlik
Nélküled

Lareine - Fuyu Tokyo

(Tél Tokióban)

Miért nem érinted meg a szívemet?
Mert ez olyan érzelmes éjszaka
A téli Tokióban

"Van valaki, akibe szerelmes vagyok"
nem tudtam hinni a szavaidnak
Mosolyt erőltettem
de nem hatott a fájdalmad miatt

Miért nem érinted meg a szívemet?
Mert ez olyan érzelmes éjszaka
Egy sóhaj végigfut a tenyértől
Szomorú szemekkel néztél rám
és hirtelen könnyekben törtél ki

Egy virág nyílt Tokióban
a hópelyhekben és könnyeidben
Kire gondoltál?
Fagyos voltál, amíg sebed be nem gógyult
Átöleltem, átöleltem egy testet, ami megfázott

Csak megnyugtatlak téged
a szerelmem
most darabokra tört

Miért nem érinted meg a szívemet?
Mert ez olyan érzelmes éjszaka
Egy fehér sóhaj eltűnt a szélben
Vöröslő szemekkel mosolyogtál rám
és én átöleltelek

Egy virág nyílt Tokióban
a hópelyhekben és könnyeidben
Kire gondoltál?
Fagyos voltál, amíg sebed be nem gógyult
Átöleltem, átöleltem egy testet, ami megfázott

Ez a szerelem valóra válik, és megértem,
hogy szereted őt, nincs visszaút
Szeretném elragadni
az emlékeket rólad
Szerelmes voltam? Szerettem?
Megtörtnek érzem magam

Minden szerelem beteljesült
Örökké megvédelek
A szomorú pillanatokban

Lareine - Fleur

(Virág)

Az alkonyati ég felhői között rés nyílik
egy csodálatos fény tör át rajta
És az alakot, mit egy leheletként látunk csak
még nem vettük észre a virágot

Az alakot felébresztette a mindent elvakító fény
és elhagyta önmagát egy kismadár suttogásáért
Nem vette észre, hogy mélyen megsebezték
ahogy a virágok a felhők közt nyílnak

De a szépia színű emlékek
egész idő alatt visszatükrözték a néma eget
És most észreveszem, hogy annak a személynek érzelmeiben
a gyengeséget ölelem

Az ég szíve fájdalmasan lángol a naplementében
Ez volt a te vágyad
"A tekintet elfedi a nyilvánvaló boldogságot"
De jobb keveset adni a kevésből
Azonban ismét túl késő

Az igazság az, hogy akkor, azon a helyen
megfogtam kezed, hogy magam mellett tartsalak
Többé nem térhetünk vissza?
A találkozás lehetősége azon a reggelen...

A napnyugta, mit festettél fájdalmasabb, mint leírni
és azok a fájdalmas emlékek
Még fájdalmasabb elfeledni őket,
mint megbánással összegyűjteni

Ha van valami, mit tehetek, neked adom ezt a virágot
(a virágban... a virágban...)

Ismét ezt a hervadt virágot tudom adni,
és ezzel színezem önmagam

Egy szépia színű múlt...

Lareine - Fiançailles

(Eljegyzés)

Szerettelek már, mielőtt megszülettél
Ha még nem is láttalak, te vagy a végzetem

Az értelmetlen idő elválaszt kettőnket
A magány mindent elborít, amerre csak nézek
Téged kereslek a vándorúton, ahogy a szél magához hív
Hol virágzol most?

Magasabbra szállunk mindenkinél, a fény hintóján utazva
Egy alakot látunk, akár a hét színű szivárvány
És mellettem virágzol

A virágok egyre hangosabbak a földön
Elhozzák a harmóniát a szívekbe?

Az ég hirtelen megreped a könnyektől, ahogy sírsz
A mellkas fájdalmassá válik

Magasabbra szállunk mindenkinél, a fény hintóján utazva
Egy alakot látunk, akár a hét színű szivárvány
És mellettem virágzol

A végzet virága kivirágzik minden ember szívében

A szivárvány hét színű virágoktól ragyog az égen
A találkozásunk gondolatától szeretőkké válunk
Virágozz tovább, míg újra láthatlak

Lareine - Blue Romance

(Szomorú románc)

Remegés ebben az ezüst áramban, úgy tűnik, elvesztem a nyomod
és minden eggyé válik ezzel a csillaggal...
Az eget néztem, egyedül egy fagyos éjszakán

A képek rólad, kékre színeztem, összegyűltek elmémben,
mint az elszáradt falevelek, és most betemettek

Szomorú románc, eltűnt az árnyékok közt
Szomorú románc, kis testedet ölelem
Fésülni szeretném a hajad...
kedvesem...

Ezen a fehér tájon, alakod beleolvadt
Engedd, hogy a hangom elérje... elérje a helyet, ahol vagy

Kék árnyékod beleveszett az éjszakai égbe...
Egyre távolabb vagy tőlem... eltűntél...

Szomorú románc, eltűnt az árnyékok közt
Szomorú románc, kis testedet ölelem
Fésülni szeretném a hajad...
Túlságosan is szeretlek...

Ezen a fehér tájon, alakod beleolvadt
Engedd, hogy a hangom elérje... elérje a helyet, ahol vagy

Alakod beleolvadt ebbe a fehér tájba
egyedül, tovább álmodok...

Remegés ebben az ezüstáramban, úgy tűnik, elvesztem a nyomod
és minden eggyé válik ezzel a csillaggal...
Az eget néztem azon az éjszakán

Szomorú románc, fekete és fehér átfedések
Szomorú románc, és kék fényben ragyogsz

Lareine - Billet ~Osanaki Natsu no Binsen~

A levél, mit neked írtam, ahogy sírtam
Elért valakihez egy szerelmes levél

Az egyoldalú szerelem, ami elsüllyedt nyugaton
megfesti mostani érzelmeimet
Valahogy, az árnyékom bennem rejtőzik
És elmenekül a messzeségbe

Az üvegszerelem, amit el kellett volna felednem
Egy álom, miben utánad futottam
A nyári szellő már elvonult
Maga mögött hagyott engem

A tovaúszó felhők vissza fognak térni másodszorra is?
Egy fájdalom, mint tengernyi búcsú

A levél, mit neked írtam, ahogy sírtam
Elért valakihez egy szerelmes levél
Az érzéseim irántad, ki elhagyott
Elért valakihez egy szerelmes levél

Miért mutat nekem a szél
Ilyen fajta álmot?
Nem tudom, mit tehetnék... csak gyűjteni tudom őket

A levél, mit neked írtam, ahogy sírtam
Elért valakihez egy szerelmes levél
Virágok nyílnak ebben az elhagyatott álomban
Elért valakihez egy szerelmes levél

A levél, mit neked írtam, ahogy sírtam
Elért valakihez egy szerelmes levél
Elért valakihez egy szerelmes levél

Láttam, egy álmot a titokzatos lányról
Ha az a lány te vagy
Még álmomban, és ébren is
Utánad szaladok
Kössük meg itt a büszkeséget, és a virágok fájdalmát
Melyek nem hervadnak el

Elért valakihez egy szerelmes levél