2010. október 30., szombat

Versailles - Sympathia

(Vonzódás)

Így megbámulni, az álmok folytatódnak
Kitörlik az emlékeket, a sebek, amiktől nem szabadulok

A szél megáll, a viharos tenger meghal
Az éjjelnek vége, a reggeli nap oly tiszta

A csillogó tó túlpartjáról engem nézel, és integetsz
Téged üldözlek

És abban a pillanatban, amint megragadom a karodat,
te eltűnsz

Így megbámulni, az álmok folytatódnak
Kitörlik az emlékeket, a sebek, amiktől nem szabadulok

A két kiválasztott dolog, szavak és gondolatok
Vagy még mindig észrevétlen szerelem van ott?
Hazugságok és valóság nélkül, élet és halál nélkül
Ilyen világra vágyódom
Álmodok, ugye?
Amíg a sötétségben énekelek

Csak megsebezlek
Belefulladtam a gyenge álmomba, ugye?
Emberek közt létezve, az elfeledett szerelem, mindkettő ott van

A fájdalom eltűnt veled együtt
Ez a test, bármilyen nyom nélkül
Megöl, hamuvá változtat engem
Örökkévalóságra vágytam, de
a kezednél...

Így megbámulni, az álmok folytatódnak
Kitörlik az emlékeket, a sebek, amiktől nem szabadulok

Ha lehunyom szemeim, és behúzom a nehéz függönyt
Te csak meggátolsz abban, hogy lássak
Szívemben őrzöm azokat az elárasztó gondolatokat
Csak hagyd, hogy így aludjak el

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése