2010. október 22., péntek

MUCC - Kataribe no Uta

(A mesemondó dala)

Most eléneklem egy ember dalát,
Aki átadta magát a kapzsiságnak és lessülyedt egy disznó szintjére.
A körforgásban míg valami gyrapodik, valami elvész.
Az eredmény feledésbe merül még akkor is, ha a határtalan kapzsiság kívánta.
Kétségkívül büszkén sétálgatni, hivalkodás a duzzadó hassal.
Egy nap volt egy álmom de már félredobtam.
Igaz emlékeim.
A szemét túlcsordul kezeimben, körülnéztem, elszántan keresve.
Azon a napon szerelembe estem, távoli emlékek.
Hol hagytam azt az arcot, azt a hangot, azt a melegséget?
Cipelve ezt a szemetet, az igazság,
Amire igazán vágytam létezik itt?
Mindent megkaptam? Mindent elvesztettem?
Kíváncsi vagyok, melyik az?
Azon a napon szerelmesek voltunk, most csak egy öreg emlék.
Mosolyod, könnyáztatta arcod feltűnik elmémben, majd szertefoszlik.
Egy ember dala aki átadta magát a kapzsiságnak,
Ez egy vicces mese, nem?
Az én dalom, aki lesüllyedt egy disznó szintjére, gyerünk, nevess.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése