2010. október 31., vasárnap

Miyavi - Gravity

Gravitáció

A szürkés ég a fák sóhaja
Ez a sáros, fekete eső a Föld könnye

A szájat eltömíti a beton
Az orr, szintén, lehull az érdekektől
Ez még mindig ok az életre?
Ez még mindig óvni való érték?

Számunkra, egy kis bolygó kis lényeinek
Már túl késő imádkozni
Mindent elnyelt
Egy torz születés magyarázat nélkül

Hamarosan eltörök

Engedj ki

Egymás rövid lábait húzkodva
Egymást hibáztatjuk
Hová tűnt az álom, amit körbeöleltünk?
Mivé torzult el?

Az önzés önzést szül
És mást is önzésre buzdít
Ha azt gondolom én önmagam vagyok
Ebben a rohadt láncreakcióban

Betegnek érzem magam

Ő csak sír, sír, sír...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése