2010. október 31., vasárnap

KOKIA - Ningen tte sonna mono ne

Ilyenek az emberek

A számodra tökéletessé akarsz válni?
Valószínűleg csak utánoztál valakit, igaz?
A szárnyalás bármilyen módja megfelel, igaz?
Megvan a bátorság a fontos dolgok elhagyásához, igaz?
Olyasmiket mondunk, mint "Ez most nem jó", de
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Élünk és létezünk és a mindennapi örömök
Boldoggá tesznek minket.
Hiszünk és próbálkozunk,
És ezt tesszük mindig.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Nagyon eltökélt vagy, mert belefáradtál, igaz?
Ezen talán meglepődsz, de senki sem bánja.
Azt gondolod eltávolodtál egyedül,
Mert nem akartál senkit bajba sodorni?
Az emberek...
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Ha megoszthatod a boldog időket valakivel,
Akkor soha sem leszel magányos, még a nehéz időkben sem.
Ez a megosztás öröme.
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Ahogyan segítünk egymásnak és vigaszt nyújtunk egymásnak.
És megállunk pár lépésenként,
Lélegzünk, mély levegőt veszünk,
És sóhajtunk néha.
Önmagunk vagyunk a sírástól és nevetéstől,
És aggódunk és visszakapjuk mindazt amit érzünk.
Ilyenek az emberek.
Az ahogy elfelejtjük egymást, csodálatos!
Mind meztelenek vagyunk,
És melegségre vágyunk.
Minden gyengeségünk és bánatunk közepette
És próbálunk tovább haladni előre valahogy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése