2010. október 31., vasárnap

KOKIA - Hana

Virág

Bár még oly kicsi vagy, Meg se tudnám mondani mennyi mindenre tanítottál meg.
Almelia, a sziklák felszínén nőve, felmelegíted szívemet.
Semmiség, hogy megvédelek e szeles Földön.
De valószínűleg mindig virágzol az utazók szívében.
Senkinek sem tudsz semmilyen kellemetlenséget okozni, virágozni fogsz szívemben.
Valószínűleg körbeutazod a világot emlékeimmel.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Tovább haladok, de van számodra hely szabad szívemben.
Egy hely ahol nincsenek szavak, nem létezik az idő fogalma, még csak formák sem léteznek.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.
Átszelem az óceánt amire kitekintettél.
Átszelem az eget amire kitekintettél, Almalia, felmelegíted szívem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése