2010. október 31., vasárnap

KOKIA - Ashioto

Lábnyomok

Ezekben az elnyűtt cipőkben,
Ahogy az évszakok változnak,
Határozottan indulok minden felé.
Most hogy vissza tértem e távolságból, megállok.
Letaposott sarkaim nyoma,
Mindig emlékeket hoz vissza.
Magányos lábnyomaim kört alkotnak.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.
Átszelem az aszfaltatot,
És sétálok egy kicsit a talajon.
Érzem az út durvaságát és tovább haladok.
Kitaposok egy utat amerre senki sem járt korábban.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.
Még ha le is rúgom cipőimet, szívem ugyanolyan marad,
Nem felejtek, nem változom.
Lábnyomaim körbe veszik az utat a holnap felé.
Még ha nincs is erre út,
Amíg képes vagyok járni, képes leszek mozogni.
A lábnyomok amiket tudtomon kívül hagytam, tudtomon kívül
Magam mögött hagyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése